Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— 7 — tartotok felőlem és mit kívántok másoktól is. Most tehát, midőn egyfelől van annyi tekintélyem, amennyit tisztségeknek rám való ruházásával jónak láttatok nekem kölcsönözni, másfelől meg a közügyek tárgyalásában is rendelkezem annyi jártassággal, amenynyire egy törekvő ember a törvényszék előtt való szerepléssel csaknem mindennapi szónoklás útján szert tehet, természetes egyrészt, hogy ha csakugyan dicsekedhetem némi tekintélylyel, ezt azoknak a javára kamatoztatom, akiknek ezt köszönhetem, másrészt, ha beszédemmel tehetek valamit, ezt kivált azokkal szemben bizonyítom meg, akik engem e téren való működésemért Ítéletükkel jutalomra érdemesítettek és nézetem szerint méltán örülhetek főleg annak, hogy akkor, amikor még nem szoktam meg az e helyről való szónoklást, olyan tárgy vau napirenden, amelyről mindenki tudhat beszélni. Hiszen Gn. Pompejusnak ritka, kiváló jelességeiről kell szólani; pedig amikor erről van szó, bajosabb abbahagyni a beszédet, mint a kezdő fonalat megtalálni. Azért beszédem folyamán nem annyira hosszadalmasságra kell törekednem, mint inkább a kellő mértékre kell vigyáznom. II. De hogy azon kezdjem beszédemet, amin ez _ J Narratio. az egész dolog sarkallik: nagy és veszélyes háborút indított adófizetőitek és szövetségeseitek ellen két, igen hatalmas király, Mithridates és Tigranes, akik közül az egyiket magárahagytuk, a másikat meg magunkra haragítottuk s most azt hiszik, hogy elérkezett az alkalmas pillanat, midőn Ázsiára rátehetik a kezüket. A római lovagokhoz, ezekhez a talpig becsületes emberekhez, naponként jönnek Ázsiából tudósítások, mivel nekik nagy tőkéjük forog koczkán, melyet adóitok kezelésébe fektettek be; ezek ama szoros viszonynál fogva, melyben én az ő társadalmi osztályukkal vagyok, fölvilágosítottak, hogy minő veszély fenyegeti az állam érdekét és a saját, tőkéjüket; tudomásomra hozták, hogy Bithyniában, mely ez idő' szerint a ti fenhatóságotok alá tartozik, igen sok falu porrá égett; hogy Ariobarzanes országa, mely határos a ti adófizetőitekkel, egészen az ellenség hatalmában van; közölték velem, hogy L. Lucullus, bár nagy eredményeket ért el, többé nem intézője ama hadjárat ügyeinek, hogy utódjában nincs meg a kellő képesség ily fontos háború vezetésére; hogy valamennyi szövetségesünk és polgártársunk szívvel-lélekkel egy embert óhajt ama háború vezéréül s