Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— 6 — nyal oroszlánrésze volt e beszédben; aki annyi diadalmas csatát vívott, arról méltán gondolhatta Cicero, hogy Mithridatessel szemben is meg fogja állani helyét. A beszéd két czím alatt ismeretes: De imperio Gnaei Pompei és Pro lege Manilla. Az első czím a beszéd tárgyától, a második a javaslat beterjesztőjétől van. Érdekességet kölcsönöz a beszédnek nemcsak az, hogy benne szól először Cicero közügyben a néphez, hanem vonzó, szép előadása is; de érdekességet kölcsönöz neki főként az, hogy az ókori tanácskozási beszédek közül csak ez maradt ránk teljesen. Egészben a tanácskozási beszédek csoportjába tartozik, amenynyiben azonban Pompejus érdemeit magasztalja benne a szónok, a kitüntetési beszédek közé is sorozható. A beszéd.*) j. I. Ámbátor mindig örült a lelkem, polgártársaim, ha láttam a ti népes gyűléseiteket, ezt a helyet meg a közügyek tárgyalására legalkalmasabbnak, a szónoklásra legtöbb sikert Ígérőnek tartottam, még sem jelentem meg eddig a dicsőség eme pitvarában, pedig ez minden jóravaló ember előtt folyton tárva-nyitva állott, nem azért, mintha nem lett volna hozzá kedvem, de mert visszatartott az az életczél, melyet magam elé tűztem, mikor a közügyek szolgálatába szegődtem. Ezelőtt ugyanis fiatal korom miatt nem mertem ezen a tekintélyes helyen föllépni s elhatároztam, hogy ide csak tartalmilag jó és formailag tökéletes beszéddel jövök, ezért minden időmet barátaim peres ügyeire fordítottam. Külömben meg mindig akadtak, kik érdekeiteket erről a helyről megvédelmezték; viszont fáradozásomért, melyet magánemberek bünpereiben haszonra való kilátás nélkül és lelkiismeretesen kifejtettem, én is bőséges jutalomban részesültem a ti Ítéletetek folytán. Mert amikor a gyűlés elnapolása után háromszor egymásután valamennyi centuria engem választott első helyen praetorrá, nem volt nehéz átlátnom, polgártársaim, hogy mit *) Az eredeti latin szöveget lásd: M. Tullii Ciceronis orationes selectae Xilí. Edid.it Stephanus Dávid, Budapestini MDCCCXC, Lampel, 11—34,