Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— 5 — mondott le a hatalomról; végre Kr. e. 62-ben, midőn látta, hogy családja is elárulta, hogy élve ne jusson az ellenség kezébe, egy kelta zsoldossal lefejeztette magát. így végzó'dött be a Mithridates-féle háború. Pompejust nem kell e helyen jellemeznem, a történelemből eléggé ismeretes. Bőven szól róla Cicero is e beszédben. Sok volt benne a kis emberből, kortársai még sem érdemtelenül tisztelték meg a nagy melléknévvel. Mithridates e néven hatodik királya volt Pontusnak, Kr. e. 120—62-ig uralkodott. Mikor a trón rászállt, 11 esztendős volt; de valójában csak 18 esztendős korában foglalhatta el, hét esztendeig mint földönfutó bújdosott. A gyámja, meg az édes anyja minden áron el akarta tenni láb alól. Hogy a méreg ne fogjon rajta, lassanként hozzászoktatta szervezetét a méreghez oly módon, hogy kis adagon kezdve, mindig több-több mérget szedett be. Külömben királynak termett. Nagyeszű ember volt, kivált emlékezőtehetségét magasztalják, állítólag 24 nyelvet beszélt. Kár, hogy a sok üldöztetés gyanakvóvá és kegyetlenné tette. Országa, Pontus, egyike volt azon országoknak, melyek Kr. e. a harmadik században Nagy Sándor birodalmának a romjain keletkeztek. Mikor Mithridates trónra lépett, keleten Trapezusig, nyugoton a Ralys folyóig terjedt; ő határait délen az Euphratesig

} éjszakkeleten a Kauka&usig terjesztette ki. Mit mondjak magáról Ciceróról? Mikor a beszédet tartotta, 39 esztendős volt, már nagyon jól ismerte a nép eddigi szerepléséből. A társadalmi életben is nagy szerepe volt, mint praetor urbanusnak. Eddig mindig az optimatesek pártján volt s hogy most mégis a nép szája ize szerint beszélt, annak több oka lehetett. Némelyek azt mondják, hogy ezzel a nép iránt érzett háláját akarta kimutatni, mely őt egyik diszes állásból a másikba emelte. Az sem lehetetlen, bár beszédje folyamán tiltakozik is eme föltevés ellen, hogy Pompejus pártfogását akarta ezzel a maga számára biztosítani. Azt is mondják, hogy lovagtársainak akart tetszeni, kik Lucullust, a római sereg előbbi fővezérét, gyűlölték. Annyi bizonyos, hogy ha tudta volna, hogy egykor Pompejus is veszélyeztetni fogja a szabadság ügyét, nem szállót volna sikra mellette. Pompejus nagy sikereinek minden bizony-