Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— ÉQ — kinek szárazon és tengeren oly dicső haditettei vannak, Hogy, amikor hadügyi kérdésekről tanácskozunk, külöubb tanácsadó senki sem lehet; itt van C. Curio, akit ti fő-fő méltóságra emeltek s ki nagy tetteket vitt véghez, kit mély elme és okosság tüntet ki; itt van Cn. Lentulus, ki, amint mindnyájan tudjátok s amint azt fényes kitüntetéseitek is tanúsítják, igen előrelátó és nagyon komoly ember; itt van C. Cassius, ez a becsületes, vitéz és szilárd jellemű férfiú. ítéljetek meg tehát, vájjon ezek tekintélye nem ellensulyozza-e azok beszédjét, kik a javaslatot ellenzik. XXIV. Mindezek után, C. Manilius, először is Peroratio. helyeslem ezt a te javaslatodat, a szándékot, mely téged vezérelt és indokolásodat s a legmelegebben pártolom; ezután lelkedre kötöm, hogy mivel a római nép ate részeden van, maradj meg indítványod mellett s ne hagyd magadat megfélemlíttetni se erőszakoskodás, se fenyegetőzés által. Először is azt hiszem, hogy van benned elég bátorság és kitartás; aztán, mikor látjuk, hogy ily nagy lelkesedéssel jelenik meg a nép, amilyet egyazon embernek vezérré választásánál már másodízben tapasztalhatunk, mi kétségünk lehet még akár ügyünk igaz voltában, akár abban, hogy / azt diadalra juttatjuk? En részemről minden igyekezetemet, tudásomat, erőmet és képességemet, amit a római nép támogatása s a praetori hatalomnak rám való ruházása folytán csak tehetek, amire tekintélyemnél, a bennem helyezett bizalomnál fogva s kitartásommal képes vagyok, mindazt felajánlom és rendelkezésedre bocsátom neked meg a római népnek, csakhogy ez a dolog sikerüljön; legyenek bizonyságaim az összes istenek, főleg e megszentelt hely oltalmazói, akik leginkább belátnak az államférfiak szivébe, hogy én ezt nem valakinek a fölkérésére teszem, nem is azért, hogy ezen ügy révén megszerezzem a magam részére a Gn. Pompejus rokonszenvét, sem azért, hogy egyik-másik előkelő embernél támogatást nyerjek, ha veszély fenyeget s pártfogást, hogy megtisztelő álláshoz juthassak, mivelhogy a veszélyt, már amennyire , az embertől kitelik, az ártatlanság palástjával fedve könnyű kikerülni, a megtisztelő állást pedig nem egy embertől, nem erről a helyről, hanem, ha ti is úgy akarjátok, eddigi munkás életemmel nyerhetem el. A szerepet, melyet ez ügyben magamra vállaltam, becsületemre mondom, polgártársaim, hogy pusztán hazafiságból vállaltam el;