Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— ái — nemhogy abból nekem valami hasznom volna, ellenkezőleg sok, részint titkolt, részint nyiltan kimutatott ellenszenvet vontam vele magamra, amire nekem nem volt szükségem, nektek azonban javatokra van. De én, kit ti erre a tisztségre emeltetek, akit annyi jóban részesítettetek, föltettem magamban, polgártársaim, hogy ati óhajtásotokat, hazám méltóságát, a tartományok és szövetségeseink nyugalmát minden magánhaszonnak és érdekemnek elébe teszem. FÜGGELÉK. Pár szó a fordításról. Jól mondja Radó Antal hogy: »A remekművek nem egyes nemzetek birtokai, hanem az egész művelt világéi, a fordítás teszi őket az emberiség köztulajdonaivá.« Bernay 2) a fordítót hódítóhoz hasonlítja, »aki, amit idegen földön a maga gazdagságához szerzett, — hazájába hozza, hol az, mint hasznos szerzemény, gyümölcsözik.« Az idegen irodalom egy-egy remekének átültetése a saját nemzeti irodalmunkba nagy nyereség, sokat érő kincs. Ez bírhatta Arany Jánost ama nyilatkozatra: »Szégyen, gyalázat, hogy nincs becsületes Faust fordításunk.« Hozzá tehette volna bátran: hogy az idegen irodalom sok remekének a fordítását nélkülöznünk kell! — A fordítás dönti le a válaszfalat, mely egyes nemzetek irodalma közt a nyelv ktilönfélesége folytán emelkedik. De hát lehet-e egyáltalán fordítani ? . . . Azt írja erre vonatkozólag Humbolt Vilmos 1796. julius 23-án Schlegelnek, Shakespeare fordítójának

3): »A fordítás kísérlet egy megoldhatatlan feladat megoldására. Skylla és Kharybdisz közt jár a fordító, mert mig egyrészt ügyelnie kell a saját anyanyelvének a természetére, — másrészt számolnia kell azon nyelv sajátságával is, amiből fordít. E két követelmény között a helyes középutat eltalálni nem nehéz, — hanem egyszerűen lehetetlen.« Mellesleg jegyezzük meg, hogy azért ő is kedvvel fordítgatta Pindarost és Aischylost. Humboltnál *) A magyar műfordítás története Budapest. Révai-testvérek. 1883. 11. 1. 2) Vor- und Nachwort zum neuen Abdruck del Schlegel — Tieckschen Shakespeare Preus. Jahrb. 1890. 524—5G9. 3) Preus. Jahrb. 1891. 5G9.