Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

zárva vagy biztosítva lett volna előttük? Valósággal hajhászszák a gazdag és vagyonos városokat, hogy ellenük valami ürügy alatt háborút indítsanak és kirabolhassák. Szeretném én ezt Qu. Catulussal és Qu. Hortensiussal, ezekkel a derék és nagyhírű emberekkel zárt ajtók mögött megbeszélni; mert ismerik szövetségeseink sérelmeit, látják bajaikat, hallják panaszaikat. Mit gondoltok, szövetségeseink védelmére az ellenség ellen avagy az ellenség ürügye alatt szövetségeseink és barátaink ellen küldtünk-e sereget? Van-e oly város Ázsiában, mely, nem mondom, hogy egy fővezérnek vagy egy alvezérnek, de csak egy haditribunnak is képes volna kielégíteni a kapzsiságát s a dölyfét? XXIII. Azért, ha volna is olyan emberetek, ki, ha ütközetre kerül a dolog, le tudná győzni a király hadseregét, mégis, ha nem lesz olyan, hogy vissza tudja magát tartani a szövetségesek pénzétől, hogy meg tudja kímélni azok családját, a templomok és községek ékességeit, a ki nem tud parancsolni kezének, szemének, szivének, ha látja az arany tárgyakat s a királyi kincstárt, nem küldhető az ázsiai s a királylyal folytatott háborúba. Mit gondoltok, maradhatott-e békében csak egy város is, ha gazdag volt, vagy gazdag-e egy is, amelyet ők nem bántottak? A tengerpartvidék, polgártársaim, Gn. Pompejust nemcsak a harcztéren aratott babéraiért, hanem önzetlenségéért is becsülte. Mert látták, hogy a fővezérek néhány esztendő alatt, kevés kivétellel meggazdagodnak az állam pénzéből s hogy névleges hajóhadukkal nem érnek el más eredményt, minthogy vereségeik folytán még nagyobb gyalázatba sülyedünk. Hogy milyen pénzvágygyal, minő vesztegetés árán s mennyi adóssággal terhelve mennek manapság az emberek a provinciákba, arról talán fogalmuk sincs azoknak, kik abban a nézetben vannak, hogy nem kell mindent egy ember kezébe adni. Mintha bizony nem látnánk, hogy Gn. Pompejus egyrészt a saját erényeinek, másrészt a mások hibáinak köszönheti nagyságát. Azért hát ne habozzatok, hogy erre az egy emberre bízzatok mindent, mert évek hosszú sora óta ő az egyetlen, kit örömmel fogadnak szövetségeseink, ha seregével városukba megy. Ha pedig azt gondoljátok, polgártársaim, hogy tekintélyekkel is kell támogatni ezt az ügyet, itt van előttetek a javaslat egyik pártolója, egy ritka tapasztalt hadvezér és államférfiú, P. Servilius,