Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— 28 — egymás után? A mennyi kivételt, mióta e világ áll, az összes emberiséggel szemben tettek, mind összevéve sem tesz ki annyit, mint amennyit ezzel az egy emberrel szemben megértünk. S ezt a sok, oly nagy és oly szokatlan kitüntetést ezen egy emberrel szemben Qu. Catulusnak s többi, nagytekintélyű rendtársainak a beleegyezésével alkalmazták. XXII. Azért vegyék fontolóra a dolgot, el leliet-e tűrni azt az igazságtalanságot, hogy mikor ti az ő határozatukat Gn. Pompejus kitüntetésére vonatkozólag mindig helyeseltétek, ők a ti véleményeteket s a római nép határozatát ugyanarra az emberre vonatkozólag nem helyeslik, főleg akkor, mikor a római népnek jogczime van rá, hogy ezen emberrel szemben hozott határozatát minden ellenzékkel szemben védelmezheti, mivelhogy ti az ő hangos tiltakozásuk ellenére egyenesen őt választottátok a kalózháború fővezérévé. Hogyha ti ezt meggondolatlanúl cselekedtétek volna vagy nem vigyáztatok volna kellőleg a haza érdekére, jogos volna az Ő törekvésük, hogy tanácsaikkal irányt szabjanak a ti rokonszenveteknek ; mivel azonban ti akkor mélyebb politikai belátást tanúsítottatok, mivel ti, az ő hangos tiltakozásuk ellenére, magatokra maradva visszaszereztétek e birodalom tekintélyét s a világ nyugalmát, ismerjék el végre-valahára ama hangadó férfiak, hogy nekik s a többieknek meg kell hajolniok a római nép egyhangú határozata előtt. Es ezen ázsiai háborúban, mit a királylyal viselünk, nem pusztán az a katonai erény szükséges, mely Gn. Pompejusban páratlan mértékben megvan, hanem más, sok kiváló tulajdonság is. Kimondhatatlan nagy feladat a mi vezérünknek Ázsiában, Kilikiában, Syriában s a bentebb eső népek országában úgy élni, hogy ne gondoljon semmi egyébre másra, csak az ellenségre, meg a dicsőségre. Aztán, mégha vannak is, kik becsületérzésük s önuralmuk folytán szilárdjelleműek, mégsem hiszi róluk senki, hogy valóban ilyenek a sok kapzsi ember miatt. Bajos azt elmondani, polgártársaim, hogy mennyire gyűlölnek bennünket a külföldi népek ama vezérek zsarnoki önkénye miatt, kiket a közelebbi években hozzájuk küldöttünk. Mert mit gondoltok, van-e templom azokban az országokban, mely a mi hatóságunk előtt szent lett volna, van-e város, melyet ki nem raboltak volna, van-e magánház, mely eléggé