Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

— 24 — halljátok is ezen derék és közbecsülésnek örvendő férfiaknak az ellenkező véleményét, mindamellett minden tekintélytől függetlenül, tisztán belső bizonyítékok segítségével állapíthatjuk meg az igazságot s annyival könnyebb ez, mert ők sem vonják kétségbe egyik állításomat sem, amit eddig felhoztam, sem azt, hogy nem lehet kikerülnünk a háborút, sem azt, hogy nagy a háború, sem azt, hogy magában Gn. Pompejusban minden kiválóság feltalálható. De mit is mond hát Hortensius? Ha mindent egy emberre kellene ruházni, legméltóbbnak tartja Pompejust, azonban nem szükséges mindent egy emberre ruházni. Ez az állítás nem állja ki a kritikát, megdöntik nem is annyira a szavak, mint inkább a tények. Mert épen te voltál az, Qu. Hortensius, aki fényes szónoki tehetségedhez és ritka szónoki képességedhez képest mind a senatusban komoly és szép beszédben támadtad A. Gabiniust, azt a derék embert, midőn ő ama törvényjavaslatot beterjesztette, hogy a kalózok ellen viselt háborút egy fővezérre kell bizni, mind erről a helyről nagy beszédet tartottál azon törvényjavaslat ellen. Ugyan, az Istenért! ha akkor a római nép előtt nagyobb súlya lett volna a te tekintélyednek, mint magának a római nép boldogságának és igaz ügyének, meg volna-e ma ez a hírnevünk és jelenlegi világuralmunk? Vagy uralom az te előtted, mikor a római nép követeit, quaestorait és praetorait elfogdossák, midőn egy tartománynyal sem közlekedhetünk se magán úton, se az állam támogatásával, midőn úgy el van előttünk zárva valamennyi tenger, hogy a tengeren túl fekvő országokban se magántermészetű, se országos ügyben nem intézkedhetünk ? XVIII. Volt-e valaha ezelőtt ország, nem szólok az athaeneiekről, kiknek — amint mondják — egykor eléggé kiterjedt tengeri uralmuk volt, sem a karthagóiakról, kik nagy hatalom voltak a tengeren, sem a rhodusiakról, kiknek tengerészi ügyességük és hírnevük egész napjainkig emlékezetben van, volt-e, ismétlem, ezelőtt olyan hitvány, olyan kicsiny országocska, mely kikötőit, földjét, határának vagy tengerpartjának valamely részét meg nem tudta volna a saját emberségéből védelmezni ? Ellenben a Gabinius-féle javaslat beterjesztése előtt az a római nép, mely egész a mi időnkig megőrizte tengeri csatában való győzhetlenségének a hirét> néhány esztendőn keresztül állandóan nélkülözte nagy részben, sőt