Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

- 16 — zÖtt ő meg ellenséggel, mint ahányszor más ellenfelével összetűzött; több háborúban volt része, mint amennyiről mások olvastak; több tartományt hódított meg, mint ahánynak a kormányzására mások áhítoztak; a katonai tudományokat kora ifjúságában nem mások tanításából, hanem a saját vezérkedése alatt, nem vesztett csaták árán, hanem győzelmekből, nem hadmenetekben, hanem diadalmenetekben sajátította el. Végre képzelhető-e olyan fajtája a háborúnak, amelyben őt meg ne edzette volna hazánk sanyarú helyzete? A polgári, az afrikai, az Alpesen-túli, a hispaniai háború, hol annyiféle és nagyon harczias nép volt együtt, a rabszolgaháboru, a kalózháború, a háborúnak és ellenségnek sokféle és egymástól eltérő neme, melyeket ez az egy ember nemcsak hogy viselt, de be is végezett, bizonyítja, hogy nincs az a kérdés, h a az a gyakorlati haditudomány körébe vág, melyre ez az ember feleletet nem tudna adni. XI. Ami pedig Gn. Pompejus vitézségét illeti, lehet-e méltó szavakat találni ennek ecsetelésére ? Hozhatna-e fel valaki valami olyat, ami hozzá méltó, előttetek új volna vagy amit mindnyájan nem hallottatok volna már? Mert nemcsak azok a hadvezéri jeles tulajdonságok, melyeket közönségesen azoknak tartanak: megfeszített tevékenység a munkában, bátorság a veszélylyel szemben, serénység a cselekvésben, gyorsaság a kivitelben, okos óvatosság, melyek olyannyira meg vannak benne egymagában, amennyire az összes, többi vezérben, akit személyesen ismertünk vagy akiről csak hallomásból tudunk, együttvéve sem voltak meg. Tanú erre Itália, mely mint maga a győző, Sulla beismeri, az Ő hősiességének és segítségének köszönheti, hogy felszabadult; tanú rá Sicilia, melyet — bár mindenfelől ezer veszély környékezte — nem rémületes háborúval, hanem gyors intézkedéssel mentett meg; tanú rá Afrika, melyet az ellenség nagy haderővel elfoglalt ugyan, de nemsokára azoknak, magoknak a vérével áztatott; tanú rá Gallia, melyen keresztül, miután lemészárolta a gallokat, utat csinált légióink számára Hispániába; tanú rá Hispania, mely nagyon sokszor volt szemlélője, mikor az ellenség óriás seregét teljesen megsemmisítette; tanú rá újra meg újra Itália, amely, midőn a borzalmas és veszedelmes rabszolgaháboru dúlt földjén, tőle kért segítséget, bár távol volt, a háború már azzal is veszített jelentőségéből és fontosságá-