Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

- 16 — zÖtt ő meg ellenséggel, mint ahányszor más ellenfelével összetűzött; több háborúban volt része, mint amennyiről mások olvastak; több tartományt hódított meg, mint ahánynak a kormányzására mások áhítoztak; a katonai tudományokat kora ifjúságában nem mások tanításából, hanem a saját vezérkedése alatt, nem vesztett csaták árán, hanem győzelmekből, nem hadmenetekben, hanem diadal­menetekben sajátította el. Végre képzelhető-e olyan fajtája a hábo­rúnak, amelyben őt meg ne edzette volna hazánk sanyarú helyzete? A polgári, az afrikai, az Alpesen-túli, a hispaniai háború, hol annyiféle és nagyon harczias nép volt együtt, a rabszolgaháboru, a kalózháború, a háborúnak és ellenségnek sokféle és egymástól eltérő neme, melyeket ez az egy ember nemcsak hogy viselt, de be is végezett, bizonyítja, hogy nincs az a kérdés, h a az a gyakor­lati haditudomány körébe vág, melyre ez az ember feleletet nem tudna adni. XI. Ami pedig Gn. Pompejus vitézségét illeti, lehet-e méltó szavakat találni ennek ecsetelésére ? Hozhatna-e fel valaki valami olyat, ami hozzá méltó, előttetek új volna vagy amit mindnyájan nem hallottatok volna már? Mert nemcsak azok a hadvezéri jeles tulaj­donságok, melyeket közönségesen azoknak tartanak: megfeszített tevékenység a munkában, bátorság a veszélylyel szemben, serény­ség a cselekvésben, gyorsaság a kivitelben, okos óvatosság, melyek olyannyira meg vannak benne egymagában, amennyire az összes, többi vezérben, akit személyesen ismertünk vagy akiről csak hallo­másból tudunk, együttvéve sem voltak meg. Tanú erre Itália, mely mint maga a győző, Sulla beismeri, az Ő hősiességének és segítsé­gének köszönheti, hogy felszabadult; tanú rá Sicilia, melyet — bár mindenfelől ezer veszély környékezte — nem rémületes háborúval, hanem gyors intézkedéssel mentett meg; tanú rá Afrika, melyet az ellenség nagy haderővel elfoglalt ugyan, de nemsokára azoknak, magoknak a vérével áztatott; tanú rá Gallia, melyen keresztül, miután lemészárolta a gallokat, utat csinált légióink számára Hispániába; tanú rá Hispania, mely nagyon sokszor volt szem­lélője, mikor az ellenség óriás seregét teljesen megsemmisítette; tanú rá újra meg újra Itália, amely, midőn a borzalmas és vesze­delmes rabszolgaháboru dúlt földjén, tőle kért segítséget, bár távol volt, a háború már azzal is veszített jelentőségéből és fontosságá-

Next

/
Thumbnails
Contents