Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1901

I. M. Tullius Cicerónak Gn. Pompejus fővezérsége ügyében tartott beszéde. Fordította Faragó János

-lOOk boszűt álltak, ha szóval sértették is meg a követségi jogot; ti azt is boszúlatlanúl hagyjátok, ha a követet a legnagyobb kínzással végeztetik ki? Vigyázzatok, hogy amint nekik az szolgált legnagyobb dicsőségökre, hogy rátok oly fényes birodalmat hagytak, viszont nektek az ne legyen legnagyobb gyalázatotokra, hogy a mi örökségül szállt rátok, azt sem voltatok képesek megoltalmazni és megtartani. Hát azt, hogy szövetségeseitek a legnagyobb veszedelembe s a legváltságosabb helyzetbe jutottak, minő lélekkel viselhetitek el? Ariobarzanes király, a római nép szövetséges társa és barátja, már földönfutó; két király, kik nemcsak nektek magatoknak, hanem a ti szövetségeseiteknek és barátaitoknak is esküdt ellenségei, egész Ázsiát fenyegeti; a nagy veszedelem miatt minden nép, egész Ázsia és Görögország a ti támogatásotokra van utalva; ama bizonyos vezért, kivált hogy ti mást küldöttetek hozzájuk, kérni sem merik tőletek, nem is hiszik, hogy ezt a legnagyobb koczkáztatás nélkül tehetnék. Nagyon jól tudják ők, amit ti is tudtok, hogy van egy férfiú, kiben minden jelesség egyesül s minthogy az közel hozzájuk táborozik, annál inkább sovárognak utána; arról is van tudomásuk, hogy ő már puszta megérkezésével és nevének varázsával, bár akkor a kalózháboruba ment, visszatartotta és késleltette az ellenség támadását. Ezek, mivel nyiltan nem beszélhetnek, hallgatagon kérnek benneteket, hogy őket is méltassátok arra, mire más tartományok lakóit, kiknek a védelmét egy olyan emberre biztátok, méltassátok annyival is inkább, mert abba a tartományba rendszerint olyan embereket szoktunk küldeni fővezérekül, akik hogyha megvédelmezik is őket az ellenségtől, a szövetséges városokba való megérkezésük fölér egy ellenséges ostrommal, erről meg már előbb is hallották, most meg, mikor közel van hozzájuk, látják, hogy oly önzetlen, oly jó lelkű, oly becsületes, hogy azok a legboldogabbak, akik közt legtovább mulat. VI. Tehát, ha őseink, anélkül, hogy rajtok csak a legkisebb sérelem esett volna, szövetségeseik érdekében szembe szálltak Antiochussal, Fülöppel, az aetolokkal, a punokkal, mennyivel inkább kötelességetek nektek ama kihivó sérelmek után szövetségeseitek nyugodalmával együtt saját birodalmatok méltóságát is megoltalmaznotok főleg akkor, mikor legdúsabb jövedelmi forrásotok forog