Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XLIV Hogy távol álltam, avval magad nem mentheted, Megismerted nagyon jól a fegyvert s termetet, Ks haj! a gyönge sarj is elhullott véresen, A drága szőke ifjú, így nem köt már mi sem ! 975 Kincset vagy frigykötést nem óhajtok, énnekem Csupán halott öcsém kell, én őt követelem !" Szól Hágen és leugrik lováról sebesen, Walter s Gunter király is azonnal így teszen, Két bajvívó egy ellen gyalogláb támada, 980 Reggel nyolc óra tájban kezdődött a csata.

2

0) Hágen volt békebontó, lándzsát hajíta el, Sziszegve, zúgva szállott nagy ívben a gerely, A hős nem akart előle már félreugrani, De jól vigyázva, ferdén pajzsát tartotta ki. 985 Mint márványról lepattant Waltert nem sértve meg, S szögéig béfuródott a földbe a löveg. — Gunter hetykén hajít el nehéz kőrisrudat, De már ez a hajítás kisebb erőt mutat, A pajzs szélét találta, de által nem töré, 990 Walter megrázta s a rud lehullt a fű közé. Ez rossz jel volt. A két frank most már kardot veszen, Lándzsával harcol a hős tovább is, dühösen. A frankok kardja kurta, Waltert nem éri el, Ezt észrevette Gunter és ádáz cselt eszel, 995 Kilőtt dárdája a hős lábánál ott vala, Ezt újra megszerezni volt titkos óhaja. Szemével int hívének, hogy törjön az elő. Míg pengéjét bedugja gyorsan hüvelybe ő ; Szabad lett jobbja így a lopásra és hamar 1000 Megkapja már a lándzsát s megugrani akar, Am most Hágenre Walter reá ront hirtelen Es megfeszíti súlyos lábát a fegyveren. A nem várt rajtütésen Gunter megrettene, A térdei inogtak, elállt lélekzete, 1005 Közel volt már halála, de gyors szökésivel Jő Hágen is, a földről Gunter remegve kel. Az ádáz harc azonban kezdődik újra már, Egyenlőtlen csatáján Walter szilárdan áll. All mint a medve áll, ha támad rá a falka, 1010 A hajszától dühödten; csapásra kész a talpa Es kushad felmorogva. Ha egy ráront vakon, Halálos öleléssel szorítja azt agyon,