Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XXXV Mégegyszer azt ajánlom, rakjad le terhedet, A hosszú úton eddig hordtad te eleget." Szólt és kihúzta kardját. Hare támadt most, nehéz, 630 Ennél kard volt a fegyver, annál a kelevéz; Szikrát ver az acélon csapásuk ereje, Bámulva nézi őket Vogézek erdeje. A sisak és a pajzs is úgy cseng és döng bele, Mintha fejszés csapása tölgyet terítne le. 635 A wormszi dalja mostan magasra felszökel, Hogy kardja egy csapása a harcot döntse el; De ezt felfogta Walter s ökléből a vasat Kiverte . . . ott ragyog már távol bozót alatt. Utána fut Hadawrat, eléri Walter őt : 640 „Hová futsz, vedd a pajzsot, ezt kérted azelőtt!" Dárdáját két kezével emelte fel s döfött, A pajzs zúgott le aztán az elbukott fölött, Nyakára tette lábát s a földön szúrta át A véres lándzsanyéllel Worms város bajnokát. VII. kaland. Hogyan próbálta Hágen öccsét, Patafrídot a harcról lebeszélni és hogy ért ez vég#t; Gerviggel együtt. 645 5r|atodik volt Patafríd. Hágen testvérhúga Volt anyja ennek. A mint most harcba indula, Meglátta bátyja Hágen s kéréssel gondolá Megmásíthatni tervét: „Hová rohansz, hová? Nézd, a halál vigyorg rád, ámít ifjú heved, 650 Waltert legyőzni nincs még elég erőd neked." Szavával nem törődve az ifjú elvonul, Szert tenni hírre lángol szive olthatatlanul. Es Hágennek keservvel sóhaj kel ajakán : „O kapzsi, telhetetlen sóvárgás kincs után ! 655 () bárha az arany mind pokolba hullana, Őrizné ott a sárkány s ne az ember faja ! Egyiknek sincs elég már, mind többet gyűjt naponta, Kuporgat sárga ércet a kincs szegény bolondja ! . . «—> A rád váró halálba mért vágtatsz úgy szegény ? 660 Fiáról éd's anyádnak mi hírt vigyek meg én ? Minő hírt ifjú nődnek, ki honn érted busul, Kinek kicsiny fiút sem hagyhatsz még vigaszul ?" Ill*