Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XXX Dárdáját megragadja s forgatja körben ő, Komoly s nehéz tusára készül a hős eh" ! 430 Hildgund látván közelbbről, hogy fegyver felragyog, Jajszóval földre roskad : „Itt vannak a hunok! Könyörgök én uram most, te vágd le fejemet, Hildgund másé ne légyen, tied ha nem lehet!" „Őrizzen Isten ettől", felelte ifja rá, 435 „Ártatlan, tiszta véred e kard hogy ontaná? Ne reszkess! annyi vészben, ki védett, mint paizs, Hogy ellenim legyőzzem, segítni fog ma is! Nem húnok jönnek iitunk megháborítani, Hanem frank níbelungok, e fold lakosai.

1

4) 440 S egy ismerős sisakra lelvén, nevet nagyon: „Hágen, hajdanti társam, szintén velük vagyon." bejárathoz áll most a hős, s ott így beszél: „Hangozzék e kapúból a szó, a zord s kevély: Egy frank sem fog nejének kérkedni, nem soha! 445 Hogy ő volt, a ki Walter kineséből rabola! Hogy!" — ám itt térdre roskad buzgón könyörgni, mert Hivalkodó beszéddel Istent kísértni mert.

1

6) Aztán széllyeltekintett a bajnokok során: „Ezek közt más nem adhat gondot, Hágen csupán, 450 Ez jártas cselvetésben s hogy én mint harcolok Gyakran láthatta, — mástól rettegni nincsen ok." Mig Walter harcra készen őrt állt a szirt alatt, Szólt Hágen a királyhoz: „Gondold meg jól magad! Küldj hozzá hírnököt, tán békében is mehet, 455 Talán könyörgve fordul feléd s a kincseket Kiadja. Válaszából megtudjuk, hogy ki ő A támadásra aztán még lessz mindég idő." Ekkor, kiküldte Günter a metzi Kamelót, Ki a frankok között ott a törvény őre volt. 460 Ez mint a röpke szellő gyorsan repült oda : „Ki vagy te, jó vitéz, szólj? Mondd meg: honnan, hova?" S felel szavára Walter: „Először mondd te meg, Úgy jöttél-é magadtól, vagy mások küldtenek?" Büszkén viszonz Kamelo: „Úgy jöttem mint követ, 465 Frankok királya, Gunter küldött ki engemet." Es így szól Walter erre: „Nem értem, mit jelent, Hogy kifürkészni vágytok a vándor idegent?