Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XXVII Jobbjára dől s majd ismét baljára fordul át, íi 10 Mintha nyíltól sebezve fájlalná oldalát. Kín gyötri, dúlja keblét, ágyán egyszer fölül, Majd meg leugrik újra s futkos köröskörül. A hún királynak álma keservvé változik, A míg a megszökött pár mind messzibb távozik . . 315 S alig tűnt a kelő nap első sugár a fel, A húnoknak tanácsát hivatta már Etel: „Hej, ha Waltert egyiktek meghozná láncra verve, Ruhát, de színarannyal dúsan kivarrva nyerne, Fejtől talpig borítnám kinccsel s bármerre járna, 320 Útjában jobbra-balra aranyhalmot találna !" De széles szittya földön nem volt olyan vitéz,

1

0) Ur, szolga, gróf vagy apród, ki ezt megtenni kész, Hogy Waltert űzze, hajtsa, egy sincs oly vakmerő, Egyben sincs véle vívni bátorság és erő. 325 Az agg király könyörg bár, szava pusztába száll, A kincs s arany halomban gazdára nem talál. IV. kaland. Hogy értek a menekülök baj nélkül a Rajnáig, hogy vette őket tizenkét társával üldiV.ftbe Gunter frank király Hogyan intette Hág^n a királyt és vonakodott a harctól. Jó Walter éjjelenkint tovább, tovább szökött, (Nappal pihent az erdőn sűrű cserjés között) Magához csalta közben a röpke madarat, 330 S az enyves pálcikára sok szárnyas ráragadt. A hol meg görbe ívben útját folyó szélé, Hegyes horgát az árba bocsátá ott belé. így űzték éhök azzal, mit ád lég és folyam, Ha néha nélkülöztek, eltűrték vídoran, 335 Es a derék levente a hosszú úton át Egyszer sem öleié meg bájos menyasszonyát . . . Pályáját negyvenedszer végezte már a nap, Mióta Szittyaföldről ők ellopództanak, S ím, hogy beállni készül az esti félhomály, 340 Szétnéznek és előttük — a Rajna folydogál! A Rajna az valóban ! a túlparton pedig Gunter királyi vára : ős Worms büszkélkedik! Ott egy révészt találtak, ki öblös csónakán Átszállította őket. Jutalmul azután