Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1897

II. Waltharius manu fortis

XXV Mindez pedig legyen kész, mire hét nap kitel, Akkor lakmázni fog majd Etel vitézivel, S ha részegülten álom száll a szemükre le, 230 Jézus segíts! sietve szökünk nyugat fele! ..." Megjött a lakma napja; a téres csarnokot Dús szőnyegek borítják, magas trónján ül ott A húnoknak királya, — melyet bíbor fed el, S kÖriil száz pamlagon meg a többi hűn hever. 235 Meggörnyed a sok asztal az étel-súly alatt, Apró zászlók díszítik a cifra tálakat, Arany kancsók ragyognak édes borral teli, Mind, mind a húnokat ma Walter vendégeli! S hogy vége az ebédnek s az asztal bontva van, 240 Hy szókkal fordul a hős urához vídoran: „Es most uram, királyom példával járj elül, Meglásd, fogunk követni s arcunkra kedv derül!" így szól, s az óriási, nagy kancsót általadja, Az ősök tettei vannak rendben kivésve rajta. 245 Felkapja a király ezt, mitsem késlelkedik, Felhajtja s egyhuzamban kiissza feliekig. „Csinálja ezt utánam, ki tudja — szaporán !" A dőzsölő hunoknak ez volt jó példa ám ! Az agg harcost követni iparkodtak sokan ; 250 Köröttük a cselédség, mint szélvész úgy rohan, A serlegek ürülnek, megtöltik újra csak, Egymással ott a hősök borharcra szálltanak. De néhány nyelv dadog már, mely máskor szónokolt, És térde ing néhánynak, ki harcok hőse volt. 255 Eljött a barna éjfél, s még tart a kedv s az ének, Aztán bortól legyőzve álomba merőiének. S bizony, bizony miattuk Walter bármit csinálhat, Ha úgy hozná a kedve, felgyújthatná a várat! jDe ő ment Hildegundhoz, az udvaron leié : 260 „Na rajta édesem, mit elraktál hozd elé ! . . ." Istállóból „Oroszlán" lovát vezette ki,

!

i) Nyihog s fú, míg a zablát szájába helyezi; A lónak oldalát és fejét megvasalá, Szügyéről két arannyal telt láda lóg alá, 265 A kantárszárat aztán a lánynak adja által S nyeregbe felsegíti hatalmas két karával. Most ő is lóra pattan, az óriás alak, Kit fejtől talpáig vas s acél borítanak.