Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1896

II. Az erély megmaradásának elve

— 42 — azt a munkát is, a mire eddig nyilvános vállalkozó — olyat értek, a ki gymnasiumi tárgyakhoz készült módszeres vezérfonalat közrebocsásson, — széles ez országban nem akadt. Hogy a hivatalos teendőkkel úgyis elfoglalt ember nem jut annyi időhöz, hogy a kezelésére bizott tárgynak módszertanát — a tantárgyak beosztása után, de a tanítás megkezdése előtt — kidolgozza, az kétségtelen; kénytelen incidentaliter, esetről-esetre intézkedni. Mert, hogy a tananyagot valóban kiválassza, ehhez a tanítás egész anyagát át kell dolgoznia; meg kell bírálni, mi a lényeges, mi a fölösleges; a vizsgálás által kiválasztott anyagot föl kell osztani didaktikai egységekre; meg kell határoznia ezek egymásutánját, a tanmenetet; a rokonismereteket össze kell kapcsol ni, vagyis concentrálni. Ámde ez a munka, alkalmilag végezve, nem lehet rendszeres. Ebből származik munkásságunknak némelyeket ki nem elégítő eredménye, annak daczára, hogy sokat panaszolják a laikusok, mintha tanítványainkat munkával túlterhelnök. Pedig a tanári munkásság olyan, hogy a kötelességérzet ideális felfogása nélkül a tanulóknál úgyis eredménytelen maradna; csak a ki teendőiben maga is pontosan, következetesen jár el, várhatja el másoktól, hogy szinte igy cselekedjenek. A tanári hivatás magának követeli az egész embert; csak egyes kiváló tehetségeknek sikerül buzgó tanári működésük mellett még az irodalomban, esethíg a politikai életben is némi figyelemre méltó munkásságot kifejteni. Azt hiszem, ilyenféle gondolatok sugallták V. K. Miniszterünknek 2 év előtt azt az eszmét, hogy a gymnasiumi vezérkönyvek szervezését szükségesnek jelezte s egy bizottságot alakított, a mely ezt a tervet dűlőre vigye. Szerény tanulmányommal is ezt az ügyet akarom szolgálni. Hogy előmunkálatok hiján, sok gyarlóság akad benne; hogy hivatottabb elmék nálamnál eredményesebb, czélszerübb methodust fognak ajánlani, — arról már most megvagyok győződve; de hogy illetékes helyen a maga idején én is fölemeltem gyönge szavamat, az megnyugtatásomra szolgál. S most kérem nagyrabecsült figyelmüket, hogy módszertani tanulmányom egy részletét székfoglaló értekezésül fölolvashassam, a mint következik: j