Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1896
II. Az erély megmaradásának elve
— 29 — keink által már fel nem foghatók, ép ugy mint a tűlmagas hangok. Tudjuk, hogy a fehér fény következő sziliekből van összetéve: vörös narancs, sárga, zöld, világos és sötétkék, ibolya. Erről meggyőződhetünk, ha fénysugarak útjába prismát teszünk. E különböző szinü sugarak rezgésszáma különböző, legnagyobb az ibolyáé s legkisebb a vörösé s a hőhatása azon sugárnak nagyobb, melynek kisebb a rezgesszama. 1j< ítnivaló ebből, hogy nem lehet határvonalat húzni a sugárzó erély két faja között, mert tisztán érzéklés dolga, mely különböző embereknél különböző. Azt látjuk ezekből világosan, hogy a hő és fénysugarak egymástól elválaszthatatlanok« Ezért éget a tükör és lencse gyupontja, mert ott hősugarak is egyesülnek, Világos dolog, hogy e kétféle sugarak elválasztása igen nagy jelentőségű volna a gyakorlati életben, mivel jelenleg világító testeinknél mintegy 90 - 99°/ 0 hőt produkálunk. Ez volna az u. n. hidegfény problémája, melyet ha tüzetesebb tárgyalás alá veszünk, azt látjuk, hogy ez eddigi ismereteink szerint nem lehet fehér fény, mert ez összetett, hanem inkább ibolya, mert e szinü sugarak kevésbbé hősugarak is, azonban még ennél is sok kivánni való van. Ez különben máig is eldöntetlen kérdése a fizikának. Meg kellene vizsgálni talán a Szt.-János bogár, vagy még inkább a Cuba szigetén található pattanó bogár (Piroforus noctualis) által kilövelt hideg fehér fényt s ennek alapján állítani elő ily sugarakat. A fény erély szintén átalakulhat más erélylyé. Igy van több oly ásvány, közöttük főleg a foszfor, mely nappali világosságra téve, bizonyos ideig tartó exponálás után sötét szobában világit. Tly anyag a kénkalcium is, mely porral gyufatartókat s óralapokat kennek be, hogy este láthatók legyenek. Ez a foszforeszkálás tüneménye s szintén az erély átalakulásának elvével fejthető meg. A fénysugarak ugyanis az anyagban molekuláris erélylyé alakulnak, mely újra mint fényerély jelentkezik. A fényerélynek chemiaivá való átalakulása mindennapos alkalmazásra talált a fotográfiában. A fényerély ugyanis azon helyen, hol egy kitett lapra esik, a lapon levő anyagon chemiai változást létesít. Rendszerint ezüstsókkal vannak az ily lemezek bekenve, mely azon helyen chemiai változást szenved, hol a nappali fény éri. Ez az u. n. negativ kép, melyről azután különböző módon állítják elő a positivot. Viszont a chemiai erély is átalakul fény-