Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1896

II. Az erély megmaradásának elve

_ 4 csakis az átalakulásokat szemléli s eszközök segélyével egyiket a másikba alakitja. Erre vonatkozólag Mayer Robert «Mechanik der Wärme» cz. müvében igy szól: «A mit a chemia az anyagra vonatkozólag tesz, ugyanazt kell a fizikának az erőre vonatkozólag tennie. Az erőnek a különféle formáiban való megismerése s metamorfózisai feltételeinek kipuhatolása az egyedüli feladata a fizikának, mert valamely erőnek teremtése vagy megsemmisítése az emberi gondolkodás és tevékenység terén kivül esik». Annak felismerése, illetve megértése, hogy az ember tehát erélyt nem teremthet, — teremtés alatt értem a semmiből való előállítást — sem meglevőt nyom nélkül el nem tüntethet: igen nagy hasznára volt a természettannak, mert még a XIX. században is sokakat kisért az örök mozdony (perpetuum mobile) eszméje. A dolgok végokát ugy sem ismerhetjük s hogy miért működnek általunk csakis eredményében ismert erők, pl, a bolygók miért mozognak egyáltalán: nem tudjuk. Mint Hume «Vizsgálódás az emberi értelemről» (Bp. 1882. Ford. Alexander Bernát p. 22.) cz. művében mondja : «El van ismerve, hogy az emberi elme végső iparkodása nem terjedhet egyébre, mint a természeti tünemények alapokainak egyszerüebbekké tételére s a sok külön hatásnak kevés általános okokból származtatása, analógia, tapasztalat és megfigyelés utján haladó okoskodás segítségével, Ez általános okok okait hiába keressük s soha sem is fogjuk őket megelégedésünkre magyarázhatni. E végső rugók s alapokok teljesen el vannak zárva emberi kíváncsiság és kutatás elől. íme Hume, a legmélyebb skeptikus filozófia megalapítója kitűzi a természettudományok czélját. E czél azonban csakis az erély megmaradásának elvével közelíthető meg, mert ez azon általános kapocs, mely a fizika egyes ágait összekapcsolja s ez az, mely oly sok különböző tüneményt egységes alapon tárgyalni engedvén : egységes alapokokra vezet vissza. Ugy látszik ezen alapokok egy részét már Hume is ismerte, mert azt mondja (u. o. p. 22.) «Rugalmasság, nehézkedés, a részek cohesioja, lökés által közölt mozgás valószínűleg a végső s alapokok, melyeket valaha fölfedezhetünk a természetben s elég boldogoknak érezhetjük magunkat, ha gondos kutatás s okoskodás utján az egyes tüneményeket ez általános alapokokig vagy közel hozzájuk követhetjük.» A legtöbb természeti tünemény