Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1896

II. Az erély megmaradásának elve

Székfoglaló értekezés. Tartotta Makay István ev. ref. fógymn. tanár 1896. szept. 12-én. Főtiszteletü Egyházkerületi Képviseleti Közgyűlés ! Főtiszteletü s Méltóságos Püspök ur ! Nagytiszteletü Igazgató Tanács ! Mélyen Tisztelt Hallgatóság! Kedves Ifjak ! «Ex nihilo fit nihil», vagy mint Keppler mondja «Nil dat, quod nil est», axiómája a természettudományoknak. Semmiből semmi! mily egyszerű s mégis mily sokatmondó kifejezés. Magában foglalja ugyanis az anyag s erély megmaradásának elvét, mely utóbbit csakis a jelen század közepén ismertek fel a tudósok s igy bár ez egyike a legfiatalabb elveknek a fizikában, hogy mily nagy fontosságú, mutatja a legmodernebb természettannak oly óriási haladása, mely a társadalom képét máris egészen megváltoztatta. Valamint a semmibó'l csakis semmi lehet, azonképen a valamiből csakis valami. Valamiből semmi s semmiből valami nem. A világegyetemben felhalmozott anyag és erély összege állandó. Ember azokat sem teremteni, sem megsemmisíteni nem tudja. Egyik erély a másikba átalakulhat, de nyomtalanul el nem tűnhet. Az erély: a testek munkavégző tehetsége, képessége. Ezt a testnek az erő adja. Az erő egy oly metafizikai fogalom, melyet igy határozhatunk meg: a mozgás oka, vagy általánosabban a testeken észlelhető tünemények végoka. Az erély különböző alakban jelenhetik meg. Most mint hő vagy fény, majd mint elektromosság vagy chemiai erély; mennyiségre azonban nem, csakis minőségre változhatik. Általában mint bármely ható jelenhetik meg s vele egyenértékű más hatóvá (ágens) átalakulhat. Ember sem teremteni, sem megsemmisíteni nem tudja, l*