Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 15 — Toldit, bemutattuk már mint történeti hitelességű müvet s éppen azért itt csak annyit tarthatunk megemlítésre méltónak, hogy Ilosvayban, ha van értékes rész, az mind mondai jellegű. Ilyenekül ismerjük Miklós gyilkosságba esését, a bika megfékezését; nem más a »duna szigeti« bajvívás és annak a lefolyása sem; nem hibázunk, ha szerelmi kalandja s ennek nem tisztességes végződése alatt is elferdített, mondai részt látunk, éppen ugy, mint sirrablásnál is. A királynak Prágába vonulásakor is ily alakban jelenik meg Miklós, midőn az e királynak sarkára ugy rálép, hogy belőle »az vér el-kifoly vala« maga a, hadviselés tisztán mondai, melyet naivsága feltűnővé tesz az által, hogy Tholdi megfeddi a tizenegy királyokat: „ Meghűljétek tű ezt, tizenegy királyok, Agyatokban rontom arany koronátok, Uratokat Lajost, ha jól nem szolgáljátok." Az újhelyi diadal is csak naiv természetű; a kassai monolog, melyet Budára, menetele előtt vén szakállához intéz, szintén a nép képzelmére vall: „Oh én vén szakálom hívatlan vendégem ! Budára hivatott mostan király éngem, Király parancsolta fel kell mennem én nékem. De ha megállandod ott a te boszudat, Es megtanítod most serdült ifjakat, Gyöngygyei megfizetlek, mint jó szakálomat, De ha nagy szégyenbe hozod tennen magadat; Szálanként, tégedet én el-kiszaggatlak, Város piaczára, szemétre kibánlak. De ha megmutatod magad az ifjaknak Gyöngyben és aranyban téged befoglaltatlak." A »gyöngygyei megfizetlek,« a »gyöngyben és aranyban téged befoglaltatlak« kitételek népiességén kívül a mondaiságot legjobban bizonyítja e magánbeszéd naivsága. Nem kevésbé naiv Tholdinak utolsó találkozása Lajos királylyal, a kit oly, valóban a nép fantáziájához illő módon támad meg Miklós. Ezek a legfontosabb részek, a melyeknek mondai természetét legjobban magyarázza tartalmuk.