Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 14 — E mentegetőzés csak azzal volna megokolható, ha az írót egyéb történeti források — és pedig valódiak — vezetik rá Tholdi Miklós históriájának a megírására. Ily esetben fölébredt volna az érzet szivében, hogy a positiv történelemnek szolgálatot tegyen; csakhogy sem e forrásokról nem ad, mert nem adhat számot, sem a történeti tények napfényre hozásának szándékát nem mutatja ki sehol. Történelmi becscsel csak három dolog birna művében t. i. Tholdi Miklós születése, a királynak haragja Tholdira s végül a hős halála. Azonban mint már láttuk, a két utolsó adat közül az egyiket, a halálozás idejét, maga Szilády Aron vonta kétségbe; a másik pedig a hibás értelmezés áldozata s igy csak egy marad meg e különben is kevés számú históriai anyagból: a születési év ; de ezt is csak azért kell e rangban hagynunk, mert az oklevelek, ha nem is erősitették meg, de nem is tagadják. A mi nézetünk szerint azonban ezen tényül fölfogott adatnak sem adhatjuk meg a hitelt, már csak azon következetesnek nevezendő szempontból sem: ha az Ilosvayban előforduló hadi s vitézi tettek Szilády szerint is tévesek: akkor ezen egy hadjárat nagy fontosságához s nagyszerűségéhez mérve elenyésző s históriáikig éppen értéktelen dolog miért lenne igazság? Sokkal könnyebb tévedni az évszámban, mint egy hadjárat megemlitésében. Egyenértékű események közé sorozván, helyesebben szólva: ezen egy történeti adatot is a többihez tartozónak Ítélvén, önkényt előáll a kérdés: mily forrásokból s mily czélzattal irta tehát Ilosvay Tholdi históriáját, s a szerintünk elfogadott elmélettel miként egyezhetek össze a már oly sok izben emiitett okiratok? Előbbi fejtegetéseink fonalán tovább haladva, egyéb eredményre nem juthatunk, csak arra, hogy a nép ajkáról vett mondának kellett Ilosvayban fölébreszteni Tholdi históriájának megörökítésére a kedvet. Ez a több százados monda ismerete serkentette kutatási vágyát is a krónikákban keresni a hőst. Egyébre nem is gondolhatunk, ha csak azon feltevésnek hódolni nem akarunk, hogy Ilosvay privát birtokosa lehetett oly történeti tényeknek, a melyek a krónikákból hiányoznak. Ez azonban merész állítás, mert erre argumentumot maga »história« anyaga nem nyújt. /