Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 13 — históriát más bővebb forrásból ismerte, mielőtt a krónikásokat kezébe vette volna. Ha tévednénk e magyarázatunkban, akkor nem érthetnők, miért panaszkodik, hogy oly dologról olvas keveset a krónikákban s oly dolgokról hallgatnak az énekszerzők is, a melyek méltók a följegyzésre. Ha csak a krónikák vezették rá a Toldi tetteinek ismeretére, akkor nem tudhatja, hogy az olvasott dolgoknál több is van róla megénekelni való és sem a krónikások sem a némely dolgokban megfeledkező énekszerzők irányában szemrehányással nem élhet. Neki tehát egy más nagyobb terjedelmű forrásból kellett vennie e históriát s a forrás: a nép ajkán élő monda volt. .Elmellőzve itt az egyébként számos mondani elemet, mely Ilosvay Toldijában előfordul, még csak egy tényt hozok föl az előbbi kérdés érdemét illetőleg. Ilosvay nemhogy érezte volna adatainak hiányosságát és a köröttük lévő hézagokat, hanem inkább műve teljességében s rendezett voltában bizva kezdi azoknak elsorolását. E bizalmát határozottan ki is jelenti a negyedik strófában : „No azért dolgait szép renddel megértsük, Isten ajándékát benne megtekintsük" stb. Szilárdy Áron felfogásának alig felel meg e kitétel: »No azért szép renddel;« a melyben az van kifejezve más szavakkal: ha keveset irtak Toldiról eddig, majd le irom én egészben, összefiiggőleg a históriáját. S ez a bizalom s teljességre törekvés kiséri őt végig egészen az utolsó sorig, a teljességre törekvés beszéltett el vele olyan dolgot is, mely tisztán »mende-mondai« jellegű s a mellett Ízléstelen is, értjük ez alatt a Toldi részegességét. A bizalom műve teljessége iránt adja tollára ezen, saját személyét illető elismerő szókat is. „Aki ez dolgokat szerzé bé versekbe, Az régi dolgokról ló'n emlékezetben ..." Erről az Ilosvayról tehát, aki művében minden két értelmüséget kizárólag nyilatkozik Toldira vonatkozó bő ismeretére, tévedés azt gondolnunk, hogy a történeti források hiányát érezte. A 3. strófában csak annak akart kifejezést adni, hogy föltűnő keveset talált a krónikákban, alig számba vehetőt, s ennél fogva Szilády hibásan véli — ha előleges mentegetődzést keres benne.