Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 12 — nem irhatok« kitételt oly dolgokra i.s vonatkozónak tartja, a melyek egyáltalában ahhoz viszonyban nem állanak? Jelesünk e törekvését ott kell keresnünk, hogy nem lévén az Ilosvay történeti hitelességét bizonyitó több adat ezen egy kitételnél, tehát ezt kellett általános érvényű argumentummá tenni minden oly mondai adatra, mely történeti felfogásukkal ellenkezik. Ily ezél adta részükről ama verssorba a magyarázatot s ezen törekvés kölcsönzött oly nagy jelentőséget az egyébként nagyon is meghatározott s izolált jellegű kitételnek is. A mily dogmatikus czélzatosság vezérelte Sziládyt Ilosvay 0O6. verssorának értelmezésénél, hasonló eljárást árul el, midőn a »história« egyes részeinek lazaságát, kuszáltságát s ebből következő gyakori értelmetlenségét magának az irónak soraival törekszik bizonyitani. E czélni a história 3. strófáját használja fel, mely szórói-szóra ez: „Gyakran gondolkodtam ezen én magamban, Keveset olvasok róla krónikában, Maga méltó volna irni ezt is abban ; Az ének szerzó'k is feledkeztek dolgokban." E sorokban tehát Ilosvay bevallja, hogy kevesett olvasott Toldiról a krónikákban, habár méltó lett volna a megörökitésre; panaszkodik továbbá, hogy az énekszerzők sem törődtek e dologgal ; vagy pedig mint sokan magyarázzák: hogy az énekszerzők is hiányosan szólnak erről. Az igy kifejezett gondolat-menetet követve s igazi értelinöket Szilády-éval összevetve, a történetiséget vallók e legkiválóbbjának téves felfogása nyilván való lesz. »Abból a kevésből — igy szól Szilády — amit Ilosvay a krónikákban Toldiról olvasott, nem csuda, hogy az egymás után felsorolt események közt már ő sem tudta az összefüggést helyre állitani. Mitől, meddig, mennyi idő telt el? nem mulasztotta volna elmondani, ha már az előtte irók is nem feledkeznek dolgokban.« (L. Régi Magy. Költ. Tár. IV. 354.) Szerinte tehát Ilosvay csak is a krónikákból böngészte volna össze Tholdi históriáját. Nem vonnánk kétségbe ez állítást, ha maga a krónikás sem tiltakoznék ellene. De mi rejlik a fönt idézett sorban, ha nem az, hogy ő már e