Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 10 — letési évet kivéve, llosvaytól minden adatában megvonják a hitelt. Különben Ilosvaynak a most idézett kitételében: »Bizonyt nem irhatok mi volt annak oka« 306. vers. tekintve előbbi strófáit a költeménynek, nem históriai igazmondásra törekvést, hanem költői körülírását találjuk ezen mesékben is gyakran előforduló szólásmódnak: »hogy-hogy nem történt« stb. Az iró és költő ugyanis, hogy egymással összefűzze az eseményeket, gyakran a két eseményt egybekapcsoló okot hallgatással mellőzi; de ezt mindig csak akkor teszi, ha ezen ok elhallgatása nein lényeges. Ilyen jelentőséget árul el Ilosvay Toldi-jának erre vonatkozó strófája is: „Tholdira királynak egyszer lón haragja, Bizonyt nem irhatok mi volt annak oka, Három esztendeig nem ment bé udvarba Uj udvart hirdete Néniet-Ujhely várába." (308—308) A haragnak az előidéző okát lényegtelennek tartván elbeszélésének értékére nézve, egyszerűen mellőzi. Ha az egyes műrészek megkövetelték volna ezen dolognak is a megemlítését, ugy Ilosvay nem maradt volna adós. Ha pedig az igazmondás érdeke késztette volna ily nyilatkozatra: akkor valóban megmagyarázliatlan lesz mindig előttünk, hogy az az Ilosvay, aki Tholdira nézve ennél a dolognál kisebb jelentőségűt is oly mohón s oly bőven (tán mendemonda formán is) nyíltan elbeszél, — mint pl. Toldi beszéde Prágában a cseh királyhoz, vagy részegségének nagysága, — hogy azon Ilosvay, ha már bizonyt nem irhát, legalább néhány hallomás utáni mende-mondát sorolt volna föl e tekintetben is. Ezt llosvaytól annál inkább is feltehetjük, mert a krónikás Íróknak éppen ez a tulajdonságuk, hogy mindent felhoznak énekeikben hősükről, amit csak róla tudnak; hallgatással mit sem mellőznek el. A történeti felfogás szerint tehát e kitétel: »Bizonyt nem irhatok« csakis azt foglalhatja magában: hogy Ilosvay többféle okot hallott ugyan Toldinak a királyi udvarból kitiltásáról, de, mert a maga szempontja szerint hiteleseknek nem találta, egyszerűen elhallgatja. Krónikásra, mint a XVL század e lantosát is tartja /