Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1895

I. A Toldi-kérdés

— 9 — toiieti egyéniségnek kell lennie. A fő döntő bizonyítékok az oklevelek s igy llosvaiban mindaz, a mi velők megegyezik történelmi becsű, a többi pedig vagy költői értéket képvisel csupán, vagy pedig hibás értesülésen alapszik, a mit kideríteni a majd feltalálandó — de akkor is mindenesetre csak az ezen felfogásnak megfelelő — oklevelek feladata leszen. Emez adatok sok dologra fognak majd fényt vetni. Be kell bizonvitaniok első sorban, hogy Miklós már kis korában jó nevelésben részesült s férfi korában is a korabeli műveltség osztályosa vala »nem pedig durva ficzkó,« amint Ilosvay tünteti föl. Kétségen kivül kell helyezniük a hagyománynyal szemben, hogy Toldi Miklós egész életén át előkelő állásnak örvendett ; nem különben a meg nem fejthető hadjáratot illetőleg — »mindazt amit Ilosvayriál Lajos Prágába meneteléről, ottani szerepléséről olvasunk, bizonynyal mondai alakitásnak kell tulajdonitanunk;« továbbá meggyőződésre vezetnek, hogy »Ilosvay az események között az összefüggést már nem tudta összeállítani,« vagyis röviden egybefoglalva az egészet: E majd csak megnevezendő, de jelenleg — még névtelen adatok — világossá teszik, hogy az annyira hiteles krónikás énekében az egy születési évet kivéve, minden feljegyzésből hiányzik a történeti igazság. íme mily ellenmondásra jut e merev történeti felfogás! Mig keresi az összefüggő szálakat a, hagyomány, s a már meglevő okiratok között, ha szab ily kifejezést használnunk: ugyan akkor maga alatt vágja a fát. Szilády Áron is érzi ezen ellenmondásból való kitérés szükségét s a helyett, hogy tovább foglalkoznék vele, ketté vágja a gordiusi csomót azon feltevéssel, hogy nem csoda, ha Ilosvay az eseményeket összefüggésökben helyre állítani nem tudta, mert ő is keveset olvasott róla a krónikákban (L. i. m. 354.); továbbá szerinte Ilosvay őszintesége annyira terjed, hogy a mit biztosan nem tud, hozzá teszi »bizonyt nem irhatok« a miből következnék, hogy a hol nem függeszti föl a leirt dologra vonatkozó hitelt, ott teljes biztossággal kellene iránta lennünk. Azonban ezen erős bizalom nem csak a történetiséget el nem fogadók, hanem maga a jeles Szilády Áron s követői részéről sem nyilvánul. Mert, mint fönnebb emitlettük már, az egy szü-