Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

I. A Faust-monda keletkezése és legrégibb prózai feldolgozása.

52 böző helyeit, városokat és falvakat; megfordul előkelő egyének társaságában, de igazi elemében a tudatlan tömeg előtt érzi magát, a mely kivácsi mohósággal lesi a szertelenül dicsekvő csoda doktor ajkairól a szót s még nagyobb kíváncsisággal bámulja csodás mutatványait. E tömeg előtt, bár sokszor szedte rá, egyre növekedett Faust hirneve ós népszerűsége; nem volt képes azt lerontani a Faust iránt nagymérvű rossz indulattal viselkedő tudósok becsmérlő, kicsinylő nyilatkozata, a mely a legtöbb esetben nem is lehetett meggyőződésből fakadó. Népszerűségével, tekintélye is egyre növekedett, ugy, hogy csakhamar az ördög szövetséges társának tekintették,— nem tudván másként megfejteni csodás tetteit. Népszerűsége fennmaradt egész haláláig, mely 1530 — 20 között — hihetőleg valamely nem sikerült fizikai kisérlet alkolmával— érhette utói. Végre felismerhető eleme a Faust-mondánák a 16. század jelleme. E kor hatalmas jelenségei: a reformáció, a találmányok, felfedezések, nagy átalakitó hatással voltak az addig lenyügzött szellemre. Gyorsan lendültek fel egymásután a különböző tudományágak a nagy szellemek kutatásai folytán. A felébredt hatalmas szellem magas szárnyalását, a tudományok vivmányait, nem volt képes elérni a közönséges nép. A kutató tudósok, a felfedező bajnokok mint magasabb lények tekintetnek, mint az ördög szövetségesei tűnnek fel a nép előtt. E felfogás átment a Faust-mondába is; Faust is az ördög szövetségesének tekintetik a nép előtt megfoghatatlan tetteiért. A kornak a hitre és üdvezülésre vonatkozó fölfogása is viszszatükröződik a mondában. Faustnak el kell kárhoznia, az ördög zsákmányává kell esnie, mert nem elégszik meg az Isten által a gyarló halandóknak adott hatalmi körrel s szellemi látkörrel; nincs elég bizalma Istenben, nem az isteni kegyelembe vetett hitben keresi az üdvöt, hanem önmaga akarja sorsát kimérni, ha mindjárt sátáni segitséggel is. Faust valóságos ellentéte — a 16. századbeli protestáns hite szerint — az olyan jó keresztyénnek, aki az üdvözülésre számot tarthat. E század humanisztikus irányának hatása alatt foglalt el bizonyára oly nagy tért a mondában az ó-kori világ nevezetes alakjainak szerepeltetése is. Faustnak a trójai hősök iránt