Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

I. A Faust-monda keletkezése és legrégibb prózai feldolgozása.

40 vonatkozó megjegyzéseit — Tentzel szerint ') — legnagyobb részben mesterétől, Melancbtontól kölcsönözte. Munkája 2) komoly és tréfás, való ós valótlan dolgoknak gyűjteménye, s mint ilyen — mondja egyik ismertetője, Tolli 3) — legnagyobb óvatossággal olvasandó. Mennel szerint a monda hősét Faust János-nak hivták, mig mások szerint Györgynek. Születési helye Knittlingen (Kundling). A bűvész mesterséget Krakkóban tanulta, s tanulmányai végeztével kóborló, kicsapongó életet folytatott. Bebarangolta az egész országot s Velenczébe is át akart repülni, de csaknem megsemmisittetett a sátán által. Emlitést tesz Mennel is a Faustot kisérő kutyáról, a mely tulajdonképen maga a sátán volt. Mennel szerint is dicsekedő természetű volt Faust; azzal is dicsekedett, hogy a császári hadak az ő bűvészi hatalma segitségével győztek Olaszországban. Nürnbergben és Vittenbergában alig tudott elmenekülni a hatóság üldözése elől; az utóbbi helyen János választófejedelem elfogatási parancsot adott ki ellene. Mennel jókedvű, nagyzó, kicsapongó életű embernek rajzolja Faustot, ki kevéssel azelőtt halt meg egy würtenbergi faluban, ahol ugyanis a háztulajdonosa kitekert nyakkal találta meg reggel ágyában. Hasonló szellemben nyilatkozik Wierus (Weihar, Piscinarius, Wier János, 1515—1588 élt tecklenburgi orvos is. Szerinte is Knittlingen Faust születési helye. Életviszonyairól s tanulmányairól szólva, megemliti, hogy Faust kevéssel 1540 előtt űzte csalárd fogásait, a melyekkel sok tudatlan embert rászedett. „Johannes Faustus — mondja Wierus — ex Kundling oppidulo oriundus, Cracoviae magiam, ubi olim docebatur palam, didicit, eamque paucis annis ante quadragesimum ses*) Curieuse Bibliothek, 1706. 196. 1. Engel, i. m. 5. 1. 2) Locorum communium collectanea per multos annos pleraque tum ex lectíonibua E. Philippi Melanchthonis tum ex aliorum doctissimorum virorum relationibus excerpta et nuper in ordinem ab eudem redacta jamque postremum recognita 2562. 38—39 1. 3) Magazin für die Literatur dez Auslandes, 1775. dec. 25,