Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

I. A Faust-monda keletkezése és legrégibb prózai feldolgozása.

35 szeretik emlegetni, mint olyanokat, a melyek a Faust-mondával rokon részleteket tartalmaznak. A mágusz, — vagy másként, Simon-mondát a Clementina ') cim alatt ismeretes munkában találjuk legrészletesebben megirva. E monda szerint a mágusz-monda hőse, Simon, az ókeresztyénség korában élt s Jeruzsálemben a zsidóság egyik legszenvedélyesebb előharcosa volt az ott alakulóban levő keresztyén egyházzal szemben. Később azonban megtér. Megtérésének kétféle okát emlegetik; az egyik verszió szerint Krisztus megjelenése idézte elő a megtérést, a másik szerint pedig a boszu, — nevezetesen a főpap megtagadta tőle leánya kezét. Megtérése után maga is mint apostol hirdeti a keresztyén tanokat, de tanitásaiban elferditi Jézus tanát, s e mellett folytonosan rágalmazza a nép előtt Pétert, a ki őt az ördöggel kötött szövetsége s hamis tanitásai miatt nem akarja elismerni apostoltársául. Péter apostolnak sikerült Simont leálcázni, s ez végre mindenkitől elhagyatva, Rómába menekül s megnyiri maga részére tetteivel Néró császárt. Péter azonban megjelenik Rómában is s felvilágosításával megingatja a császár becsülését az ál-apostol iránt. Simon, hogy ingadozó tekintélyét helyreállitsa, démonjainak segítségével az égbe akar repülni. De Péter meghiusítja szemkápráztató varázslatát; megparancsolja a gonosz szellemeknek, hogy ne vigyék tovább Simont, mire ez leesik a magasból ós ennek következtében meghal. Később, a mágusz-monda tovább fejlődésével, Simon már typikus mondai alakká válik, akiről, mint a sátán szövetséges társáról minden rosszat mondanak. Láthatatlanná tudja magát tenni, tetszész szerinti alakot vesz fel, képes repülni, a halottakat feltámasztja, idegen alakokat képes elővarázsolni; sőt tűzből, vízből és levegőből embert is alkotott, a kit saját szolgálatára használt fel. Ebből a mondából került a Faust-mondába bizonyára Helena alakja. Rokon részlet az is a Faust-mondával, a mely szerint Simon embert alkotott; ez ugyanis Justus Faustust ') Clementina. Lipcse, 1865. Brockhaus. Kiadó; Paul de Legarda. Szerzője állítólag Clemens Romamis, római püspök. 3*