Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1893

I. A Faust-monda keletkezése és legrégibb prózai feldolgozása.

27 Beschreibung, | Herrn Johannis Schefferi, sei. weiland Professorn der Hohen | Schul zu Upsal | in Schweden, | Zusammen gezogen, und verteutschet, | durch | Erasmum Francisci. Pfitzer müvének utolsó kiadása 1726-ból való s ugyancsak Nürnbergben jelent meg. Az elsó kiadással teljesen megegyez, csak a cim eltérő. A Faust-monda legrégibb prózai feldolgozásai közül meg kell még végre említenünk egy „Christlich Meynender" álnevű szerző Faust-historiáját. Ennek az álnevű szerzőnek müve befejezője a népies Faust-könyveknek. Iratási idejét egészen a legutóbbi időkig nem lehetett pontosan meghatározni, mert a meglevő legrégibb kiadású példányok egy része évszám nélkül jelent meg. A legelső kiadás megjelenésének idejét 1712-re tette a Faust-mondával foglalkozó írók nagy része. Szamatolszky kimutatja, hogy a legrégibb kiadás nem az évszám nélküli kiadások között keresendő, mert a legrégibb kiadás az általa Erlangenban felfedezett 1725-ben megjelent mű, a melynek cime ez: „Das | Durch die gantze Welt | beruffenen | Ertz-SchwartzKünstlers | und Zauberers | Doctor Johann | Faustt | Mit dem Teufel auffgerichtetes [ Bändniss, Abentheuerlicher Lebens- ] Wandel und mit Schrecken genom- | menes Ende, | Auffs neue übersehen, | In eine beliebte Kürtze zusammengezogen, | Und allen vorsetzlichen Sündern zu | einer hertzlichen Vermahnung | zum Druck befördert | von Einem | Christlich-Meynenden. | Frankfurt und Leipzig. | 1725. Ez a pseudonym szerzőtől írt Faust-historia tartalom tekintetében a Pfitzer könyvére támaszkodik. Mig azonban Ffitzer és Widman, munkájuk megírásánál nem igen kritizálták a feldolgozott anyagot, — sőt ellenkezőleg jó lélekkel törekednek a legnaivabb történeteket is bebizonyítani s elhitetni az olvasókkal,— addig Christich Meynender leveti magáról elődjeinek naivságát s teljes öntudatában van annak a kritikai feladatnak, a mely reá a Faust élettörténetében előforduló csodás történetek megírásánál várakozott. Az álnevű írónak realitását s kritikus természetét eléggé bizonyítja az a körülmény; hogy művének egyes részleteiben igyekszik a csodás elbeszéléseket természetes alapon megmagyarázni. Már az I,