Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

26 test. A mit azért Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza." De mikor e semmi kivételt nem ismerő, kategorikus nyilatkozat után szinte elcsodálkozva kérdik a farizeusok: „miért parancsolta hát Mózes, hogy a férfiú elválásról való bizonyság levelet adjon az ő feleségének és azt elbocsássa — egy kivételt tesz Jézus s e kivétel a nő paráznasága. Ebben az esetben felbonthatónak mondja a házasságot e szavaival: valaki elbocsátandja feleségót, hanem ha paráznaságórt és mást vészen, parázna lészen az; és a ki ok nélkül elbocsátott aszszonyt veend feleségül, az is parázna lészen. (Máté ev. XIX. 3.) Bizonyára a házasság komolysága, a családi élet tisztasága érdekében tette e nyilatkozatot Jézus. Azonban e szavainak is ép ugy, mint azoknak, miket az esküvésről, vagy a méltatlan bántalmak elszenvedése tekintetében az arczul csapatásról, vagy a szivnek azon paráználkodásáról mondott, mikor a férfi asszonyra tekint gonosz kivánságnak okából — e szavainak is a körülmények helyes mérlegelése adja meg igaz értelmét. A zsidók és pogányok ismeretes léhaságára, lelkiismeretlen könnyelműségére gondolva, röviden és határozottan körvonalozza a házassági viszonyt, a legszűkebbre szoritja az elválás határát; de mégis megengedi azt. — Hogy pedig az elválás alatt nem érthetett ágy- és asztaltól való elválasztást? eléggé világos ez abból, hogy a farizeusokhoz szólott s a zsidó törvények lebegtek szemei előtt. Ezek pedig az ágy- és asztaltól való elválasztásról mit se tudnak. E szerint maga Jézus, az erkölcsiség legremekebb példányképe is megengedi a házasság teljes felbontását ott, a hol a kizárólagos életközösség megszűnt; a hol a házasság aljas hűtlenség által önmagában felbomlott. Midőn pedig azt mondja, hogy a ki ok nélkül elbocsátott asszonyt veend féleségül, az is parázna lészen, ebből következik, hogy a ki kellő okból elbocsátott nőt vesz feleségül, tisztességes ós törvényes viszonyt köt. Pál apostol is megengedi annak a férfinak, kit hitetlen neje elhagy, hogy uj házasságra lépjen. (I. Kor. VII: 12-15.) Az alapitó után indulva a keresztyének szigorú álláspontot foglaltak el a házasság komolyságát, erkölcsi tisztasá-