Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

23 A pogányok között még a tudomány és művészetek központjában Atbenében is az apa választott fiának feleséget. Az összeválasztott fiúnak és leánynak engedelmeskedni kellett. Bizonyos ünnepélyességgel ment ugyan végbe a házasságkötés, mihez az áldozat is hozzátartozott, de a pap által való összeadást itt se ismerték. A mi a házasság felbontását illeti, az igen könnyen ment náluk. Ha a férj megunta nejét, visszaadta hozományát s elbocsátotta. Periklesz pl. egyedül Aspasia kedvéért vált el nejétől s elvette azt. Ha pedig a nő házasságtörést követett el, köteles volt a férj az ilyen nőt elbocsátani; ha nem tette volna, ő is becstelenné lett volna. A romaiaknál a különböző időkben más és más formaságok uralkodtak a házasságkötéseknél*). Már az eljegyzésnél is egyszer nagyobb ünnepélyességgel jártak el, mint máskor. Volt idő, midőn tanuk, okmányok, hagyományos eljegyzési forma, eskü, kézfogás megkivántattak; másszor meg elégségesnek tartatott a puszta beleegyezés. A beleegyezés jelképe a vőlegény részéről átadott gyűrű és a csókváltás volt. Régen rígy szólva vakon kellett megnyugodni a gyermekekr ek a szülők által történt eljegyzésben. Később Augusztus korában is, mikor pedig már elfogadott elv volt a szabad beleegyezés, a leány csak az esetben tiltakozhatott az atyja által történt eljegyzés ellen, ha a kijelölt jegyes hozzá erkölcsileg méltatlan volt. A fiu ekkor már tiltakozhatott joggal a neki visszatetsző eljegyzés ellen; de viszont atyjáuak egyenesen kifejezett akarata ellenére eszközölt eljegyzése semmisnek tartatott. Tulajdonképpen hát mégis teljesen a szülőktől függött az eljegyzés. Augusztus után hozták csak szokásba, hogy az apai beleegyezés megtagadása ellen a hatósághoz lehet folyamodni. A házasságkötés módjai közül kétségen kivül legünnepélyesebb volt a conferreatio, melynél a házaspár áldozata mellett a pontiíex maximus és 10 tanú jelenléte megkívántatott s a mi valószinüen a Jupiter-templomban ment végbe. A keresztyénség idejében azonban már kiment a divatból; csak a papok ragaszkodtak hozzá**). *) Római családjog. Dr. Vécsey Tamás. Budapest, 1875. **) Ezekre nézve 1. dr. Vécsey i. m, illető lapjait.