Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

22 zetébe. A jegyeseknek az eljegyzéstói az összekötésig terjedő, legalább egy évi időközben — bár alig volt szabad egymással beszélniök — szigorú önmegtartóztatást, szerény ós illedelmes magaviseletet kellett tanusitani. Ezt annyira komolyan vették, hogy ha a nő ez alatt az idő alatt más férfi irányában haj­landóságot, szembeszökő kedvességet mutatott, házasságtörő­nek bélyegeztetett. Az összekelést nem papi áldás, vagy eske­tés, hanem a családapa, vagy az egész család, kiválóbb ese­tekben a város véneinek áldása tette ünnepélyesebbé. A há­zasságot azzal a szán dókkal kötötték, hogy élethossziglan tart­son; oly benső viszonynak tartották azt a zsidó nép bölcsei, prófétái, melyben a térfi elhagyja az ő atyját és anyját ós ragaszkodik feleségéhez s ketten lesznek egy testté. Azonban a házasságnak ily nemes felfogásától, kivált a szomszédnépek erkölcstelenitő befolyása következtében, nagyon gyakran messze állottak a valóságban. Izrael legkiválóbb emberei is hódoltak a többnejüsógnek. Sőt mi több, e viszony törvényesen szabá­lyozva volt. A monogamia csak nagyon lassan tudott ura­lomra vergődni; de akkor aztán éreztette áldásos hatását a vallás ós erkölcs terén E jótékony hatás következménye volt az is, hogy habár magánegyessógnek tartották és nem papi áldással áldották meg: mégis hova tovább szent és Isten ál­tal kötött szövetségnek tekintették azt. A próféták korában már kizárólag csak a monogamia tartatott valódi házasságnak. A házasságot ugyan azzal a tudattal kötötték, hogy élethosz­sziglan tart, de azért annak még a házastársak életében olyan felbontása, hogy az elválasztott felek újra házasságra léphet­tek, meg volt engedve. Az elváló-levél kiadása folytán felbom­lott házasság azonban többé fél nem éledhetett. Ezzel volt szigoritva a könnyelmű elválás. (V. Móz. XXIV.) Idő folytán az elválási szabadság igen kiterjedt; Jézus idejében szinte ha­tártalan volt. Nem volt nehéz a zsidónak nejében valami rút­ságot találni; pedig ha talált, elbocsáthatta, A zsidók könnyel­műsége e részben — mint Hase mondja — a nő azon lealja­sitásáig fajult, hogy a férfi elbocsáthatta azt leves megógeté­séért, vagy mivel egy más asszony neki inkább tetszett*). *) Hase, Polemika I. 281.

Next

/
Thumbnails
Contents