Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

21 felé tett; üdvözölnünk kell kétszeresen akkor, mikor tudjak, hogy a r. kath. klérus részérói éppen ellenkező mozdulatok tétettek. Érzem azonban és tudom, hogy ily nagy jelentőségű dolognál, mint a minő a polgári házasság behozatala, nem szabad elindulni pusztán czólszerüségi, hasznossági szempontból, talán még régi kipróbált elv feladásával is. Éppen ezért vizsgálódásom tárgyává teszem a házasságot ugy, amint az az idő folyamán jelentkezett s mit tartott arról hosszú időn át a keresztyén egyház. A legrégibb időkben a zsidóknál a házasságkötések körül sem polgári sem egyházi beavatkozásra nem volt szükség. A menyasszonyt nem a vőlegény választotta, hanem az atyja, vagy az anyja. Mikor pl. Ábrahám meg akarta házasitani Izsákot, elküldte őreg szolgáját Mesopotámiába, hogy onnan az ő rokonsága közül válaszszon és hozzon menyasszonyt. Igy hozta el Rebekát, a kit Izsák házastársul fogadott. (I. Móz. XXIV. XXXVIII. 6.) Izmaelnek meg anyja, Hágár vett feleséget Egyiptom földéből, (I. Móz. XXI. 21.) A leányt is megkérdezés nélkül adta nőül az atyja. Az eljegyzés tehát eredetileg a vőlegény és a menyasszony megkérdezése nélkül történt. E régi szokást a mózesi törvény se változtatta meg. A házasságkötés módja egyáltalán nem volt Írásban megállapítva. Csak az alkalmi följegyzések tanúsítják, hogy a házassági alku a szülök között köttetett, talán tanuk előtt ós csak szóbelileg, talán ünnepélyesebben, esküvel megerősített Ígérettel, írásbeli házassági szerződések csak a száműzetés utáni időben fordulnak elő*). A patriotismusnak túltengése, népe múltja iránt való elfogultság tehát, ha Szüsz azt állítja, hogy az érvényes házasságkötés egyik nélkülözhetetlen feltétele (t. i. volt az ó szövetség szerint) a nő szabad beleegyezése; a nő férjét szabadon választotta és senkinek, még atyjának beleegyezésére sem volt utalva**). A házasulandók csak lassan-lassan, idővel léptek az őket, mint házasulandókat természetesen megillető jogok ólve*) Hercog- Real-Encyklopädia. 111. köt. 661 s köv. 1. **) Zsidó házassági jog. Dr. Szusz, Kőszeg. 1892. X. 1,