Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1892

I. Házasságjogi reform. Kis Józseftől.

26 egyik katholikus vallásra tér, a másik pedig megmarad hite mellett. Ily esetben — Szeredy szerint — a következő eljárás követendő: „A megkeresztelt fél kérelmére a kereszteletlen bíróilag megkérdeztetik (judicialiter interpellatur) vájjon akar-e ő is keresztyénné lenni, vagy legalább akarja-e keresztyénné lett hitvesével folytatni a házassági együttlétet, de ugy, hogy hitvese hitét ne gúnyolja, ne szidalmazza s Őt romlás veszélyének ki ne tegye. Ha a kereszteletlen fél mindkét feltételt elfogadja, a házassági kötelék az apostol világos tanítása szerint továbbra is megtartja érvényét. Ha pedig a kereszteletlen fél a házassági közösséget folytatni nem hajlandó, vagy semmiféle ígéretre magát kötelezni nem akarná: akkor a keresztyén fél keresztyén féllel uj érvényes házasságra léphet. Amint ezen házasság megtörtént, csak akkor és nem előbb lesz szabaddá a nem keresztelt házastárs is s az isteni törvény megsértése nélkül ő is uj házasságra léphet. Tehát a kereszteletlenek között létre jött házasság köteléke maga az interpellatio által még nem bontatik fel, hanem csakis a keresztyén fél részéről történt felszólítás folytán kötött uj házasság által; ha t< 'iát a volt hitvestárs előbb, mint sem ez történt volna, szintén megkeresztelkedik, habár időközben uj házasságot kötött volna is, az előbbi házasság érvénye ismét feléled. Azért a plébános a megkeresztelt zsidó férjet komolyan intse, hogy az izraelita vallásban maradó nejének válólevelet ne adjon s ez által alkalmat szolgáltasson neki a közöttük levő házasság felbontására; mert különben nejét, ha ezen szabadság nyomán férjhez ment volna is és azután térne át a ker. vallásra, feleségének elfogadni köteles lenne; kivéve, ha maga időközben keresztyén nővel házasságra lépett volna, a midőn az előbbi házasság többé nem éled fel*). Az izraeliták házassági ügyeit szabályozó 1863-diki kir. udvari rendelet a r. kath. egyház gyakorlatától eltér ez esetre vonatkozólag. E rendelet 27. §-a szerint a z«idóházastársnak a keresztyén vallásra áttérése által a házasság fel nem oldatik, de a 24, 25, 26. szakaszokban elősorolt okoknál fogva *) Szeredy i, m. 1267. s köv. 1.