Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

20 felől az erkölcsi kötelezettség, hogy ezt az érzékfeletti realizálásának eszközéül tiszteljük. „Az érzékfeletti világ a mi szülőhelyünk — mondja ^Fichte — s egyúttal a mi egyedül szilárd talajunk, az érzéki világ csak ennek visszfénye. Nem azért hiszünk Istenben, mert a világ létezésében hiszünk, hanem megforditva, azért látunk magunk körül egy világot, inert az Istenben való hitre vagyunk rendelve."*) Kantnak a maga bölcsészetére vonatkozó azon szavai, hogy ő a filozófiának Kopernikusa, talán jobban illenek Fichtére, mint magára Kantra. Mert amint a csillagászatban Kopernikus a tudomány kiindulási pontját a földről a napra tette át: úgy teszi át Fichte a bölcsészet kiindulási pontját az érzéki világból az érzékfelettibe, mely épen azért, mivel mi az ő megjelenési formái vagyunk az egyedül bizonyos, s melynek bizonyossága ad nekünk jogot az érzéki világ létezésében való hitre. Mivel az individuum az abszolútnak része, önként érthető, hogy — mint már emlitve volt — neki is részt kell vennie azon czél realizálásában, melyet az abszolút maga elé kitűzött, s melyben való. részvételre őt a kötelesség szava egyre inti. A föltétlen engedelmesség e parancsszónak: ez a morál alapelve s valóban erkölcsös ember csak az, ki ez ellen soha nem vétett. Í gy, de tudjuk, hogy a kötelesség szava voltaképen az Isten szava — mivel most már az érzékfeletti, az erkölcsi törvény azonosítva lön Istennel az erkölcsös ember tehát Isten parancsát teljesiti s igy az a kérdés merül fel: különbözik-e ezen az álláspontban vallás és erkölcsiség, vagy az előbbi teljesen fölmegy az utóbbiban V Fichte a vallásnak jogosultságot vindikál az erkölcsiség mellett. Ez utóbbi szerinte a kötelesség teljesítése, (Rechtthun) az előbbi pedig a kötelesség örömteljes betöltése (freudiges Rechtthun.) Az az örömérzet, mely a lelkiismeret parancsának engedelmeskedőt eltölti, az nem magából a kötelességteljesítésből, hanem a vallásból, a hitből származik. S mit jelent e hit, mely lelkiismeretünk szavával megV' ö' dimmer id, m. 79 s köv. I