Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

21 eg}

Tező cselekedeteinkre ily örömteljes érzést enged következni? Azt, hogy nemcsak erkölcsösen cselekedtünk, de közremunkáltunk a czél elérésében is; azt, hog}' akaratunk kötelességszerű irányítása által az abszolút czélját akaratunkon kivül is segítjük megvalósítani; azt, hogy kötelességszerű cselekedeteink hatása, bármilyennek tűnjék is az fel a tünemények világában, bizonyára jó leszen, mert egy intelligibilis világrend, bár működésének módjára nézve teljesen megfoghatatlan, a kötelességszerű cselekedet hatását a végczél elérése szempontjából szabályozza s irányítja. Minden emberi cselekedet hatása ugyanis kettős feltételhez van kötve; egyrészt saját akaratához, másrészt egy bizonyos rajta kívül levő rendhez, melynek támogatására szándéka kivitelében számithat s számítania kell. — Nem elég, hogy a magot a földbe elvessük, a puszta elvetés által még nem kel az ki, hanem szükséges ebez a természeti rend hozzájárulása. Épen igy van ez a szellemvilágban is; itt sem elég az akarat magában, hanem hozzá kell járulnia az intelligibilis világrendnek épúgy, mint az érzéki világban a természeti rendnek, hogy az akarat által szándékolt hatás elérhető legyen s épen ezen intelligibilis rend segítségében való hit tesz bennünket kitűzött czélunk elérése felől bizonyosakká, s adja meg azt az örömteljes érzést, melyet a kötelesség puszta teljesítése megadni képtelen. Erkölcs és vallás között a különbség tehát röviden az, hogy az erkölcsiség szavának eleget teszünk, ha egyszerűen teljesítjük azt, amit a kötelességtudat parancsol, mig ellenben a vallás a kötelességtudat teljesítésében egyúttal az abszolút czéljának lassankénti megvalósítását is láttatja velünk, más szavakkal az erkölcsiség csak parancsolja, hogy ezt vagy azt tegyük, a vallás pedig megmondja az okot, hogy miért volt szükség az erkölcsi parancs teljesítésére. Erkölcsiség és vallás e szerint meg vannak tehát különböztetve egymástól s Fichte alaptalan vádnak mondja azt, ha valaki rendszere ellen azt hozná fel, hogy az erkölcsiséget és vallást azonosít; — de e különbség csak in abstracto, az ész előtt áll fenn, a valóságban e kettő úgyszólva teljesen