Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

51 Igaz, hogy ez, mint Rauwenhoff is elismeri, csak világnézlet s nem isten fogalom, többet azonban tudományos uton nem érhetünk el, a hit többi tárgya a költészet terméke, de melynek ép ugy megvan értéke, mint a tudományos vizsgálatnak. Az eredmény mégis nem minden haszon nélküli a hitre nézve, mert igaz ugyan, hogy ez utóbbi mindig szükségét érzi a tisztelet tárgya szcmélycsitésének, s hogy e személyesités költészet, a fantázia terméke, de mint gondolkodó lénynek a vallásos embernek szüksége van arra, hogy habár hitképzete tudományosan nem bizonyítható is be, a gondolkodás részéről ne merüljenek fel oly okok, melyek a hit és tudás között az ellentétet kibékithetetlenné tennék. Ezért nem közönyös a hitre nézve, hogy összhangzásban van-e a bölcsészeti gondolkodással; mert nem kell bár költészetét a bölcsészeti bírálat ítélő széke elé bocsátani, de azt igenis kívánnia kell, hogy amit költészetében kifejez, ne ítéltessék el, mint az észbe ütköző, s igy a vallásból csésze t

; mely az erkölcsi világrend valóságos létezését kimutatta s ezt, mint legkönnyebben egy tudatos észszerű elvből folyót feltüntette: a bit igazát védelmezte meg úgy, hogy az a tudományos gondolkodás előtt is megállhasson. Tarka változatokban tűnnek föl a vallásbölcsészeti rendszerek s köztük az általunk főbb vonalaiban vázolt cthicizmus rendszerei. A tárgyból magából folyó nehézségek okozzák a tapogatódzást, melylyel a tömkelegből kivezető fonál után keresünk, ezek okozzák, hogy ha egyszer-egyszer kezünkben van is a fonál s biztosan indulhatunk, újból kiejtjük azt kezünkből s a szilárd talaj ingadozóvá válik. — A szoros kapocs, mely vallás és erkölcs között van, a közös sors, mely a bölcsészeti vizsgálódások terén egyformán találja az et Iii kát és vallásbölcsészetet: elég érthetően jelzik, hogy a kettő vizsgálatának karöltve kell haladnia s az ethieizmus — nézetünk szerint — igen helyesen veszi kiindulási pontját az erkölcsi öntudatban s hallgat ennek szavára, mint az egyedül bizonyosra, mely bennünk létezik. Azon körülmény, hogy ez elvet különösen Eichte állította rendszere élére, kivá*