Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

alapon az.erkölcsi törvény követelményévé lesz s a formális és materialis elv összhangba jöhetnek. Ha az ethikai irány ezen árnyalatának képviselői az erkölcsi törvényben egy személyes Isten szavát hallják s Istent úgy tekintik, mint az erkölcsi törvény czéljának kitűzőjét: következetesen nem térhetnek ki azon követelmény elől, hogy Istenben ezen erkölcsi törvény meg valósitóját is tekintsék vagyis hogy Istent nemcsak az erkölcsi világ, hanem a természeti világ urának is vallják, ki az erkölcsi törvény megvalósulását ez utóbbiban és ez utóbbi által lehetővé tegye. — A teleologia, a célosság tana az, amelyben ez iránynak végződnie kell, ahova azt a praemissák ellenállása nélkül hajtják. Mig igy az ethikai irány ezen árnyalatánál a teleologia, hogy ugy mondjuk, az istentudatból folyik, addig egy másik árnyalata a processzust megfordítja és épen a.teleologia valóságos voltából posztulálja Isten létezését. Ezen árnyalathoz számithatjuk W. Herrn an nt,

:;

:) Kitschl-nck együk tanítványát s a többször idézett Rauwenhoffot, a kettő között azon különbséggel mégis, hogy Herrmann az Istent személyes lénynek állítja,**) mig Rauwenhotf' e tekintetben szkeptikusabb, vagy helyesebben, félénkebb s a személyiség attribútumát nem meri Isten fogalmához tűzni, sőt annak létezését sem tekinti bebizonyitottnak, hanem fogalmát csak oly általános fogalomnak óhajtja tekintetni, mely alá az erkölcsi világrend legkönnyebben besorozható. — Értekezésünk hátralevő részében megkísértjük az ő gondolatmenetét vázolni. Rauwenhotf kiindulási pontját a „saját magunkban való hit," mely általánosan érvényes s mindenütt nélkülözhetlen tudományos elv, képezi. Hinnünk kell ugyanis, anélkül, hogy az tudományosan bebizonyítható volna, érzéki észrevételünkben, mint oly organumban, melynek segélyével a külvilágot megismerhetjük, s hinnünk kell gondolkodási képességünkben, mely bennünket képesekké tesz a rajtunk kívül fekvő valóság megmagyarázására. Ez a saját magunkban való hit adja *) Die Religion im Verhältnis« zum Welterkennen und Sittlichkeit, (1879). **) Hogy ez a személyes isten fogalom következetlenség folytán volt Herrmann által nyerhető, erre nézve lásd PUciderer Religionsphiiosophie 1883, I. Ü24,