Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

44 ez esetben tekinthetjük parancsait egyúttal saját természetünkből folyónak. S ha van isten fogalom -- pedig van, a ker. istenfogalom is ilyen — mely az Isten személyisége mellett annak a világban s bennünk immanens voltát tanitja — az autonomikus morál álláspontjáról egy ily istennek mint törvény^adónak létezését nem látjuk a morállal összeférhetetlennek, hisz az erkölcsi törvény, melynek engedelmeskedem, Isten parancsa ugyan, ámde Isién velem lényegileg rokon s igy az erkölcsi törvény tényleg saját lényegemből folyik. E viszonyból folyik azután az erkölcsi törvény materialis elve, mely nem egyéb mint: szeresd az Istent és szeresd embertársaidat, amennyiben ez utóbbiakban épenúgy immanens az Isten mint benned, Isten pedig maga saját lényed ősforrása és végczélja, kinek abszolút tökéletességéhez közeledni emberi lényünkből folyó czélunk. A lényegi elkülönültség megszűnik Isten és ember között; Istent megismerjük mint azon egyedüli lényt, ki által és kiben élünk, mozgunk s vagyunk, de másrészt a különbség Isten és ember között mint tényleg fennálló lesz elismerve, amennyiben az individuumok objektiv realitása nem vonatik kétségbe. Teljesen alkalmazhatók a theizmusra nézve is Hartmannak a konkrét monizmusra vonatkozó ezen szavai: „Én az abszolútnak reális manifesztácziója vagyok, de nem az egyedüli, mert mellettem még sok más hasonló manifesztácziója van ugyanannak: a különbség köztem és ezen egy lény (az abszolút) között, mely bennem és a többiekben megjelenik, époly kevéssé illuzórius, mint amint nem illuzórius az, hogy én magamat ösztönszerűleg mint velem egyenlő és épen oly reális individuumok egyikét tekintem."*) Az individuumok ezen lényegi azonossága, mely a ker. vallásban azon képben van kifejezve, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, adja meg a metafizikai alapot a felebaráti szeretet elvének, s békiti ki a rigorisztikus és eudämonisztikus morál rendszereket, amennyiben a szociális eudämonizmus, embertársaink javainak minden tekintetben előmozdítása, ez *) Ed. v. Hartmanri. Phänomenologie des sittlichen ßewusstseins, 817 1.