Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

43 hogy más evése által mi legyünk kövérek. Ep ügy mint kövérré csak az tehet, lia magunk fogyasztjuk el az ételt: erkölcsössé is az tehet, ha magunk határozzuk meg akaratunkat lelkünk titkos műhelyének saját belső törvényei szerint. Egy idegen akarat parancsának végrehajtása gépies processus marad, melynek eredménye legfölebb a cselekmény külső mechanikus törvényszerűsége, de sohasem belső erkölcsösség."*) S ha mint előkészitő eszköznek a heteronom morálnak nem kicsinylendők is ériemei, arra, hogy

7 a belőle fotyó cselekmények valójában erkölcsösöknek tekintessenek: nem tarthat számot. Megállhat-e most már az erkölcsi autonomia egy személyes istenfogalommal vagy pedig tényleg kizárják egymást? Mindenekelőtt az autonomia fogalmát kell egy kissé korlátoznunk, kizárva belőle azon felfogást, mintha ezen autonómia az egyes individuumok különbözőségében s nem egy, az egész emberi nem erkölcsi életének alapul szolgáló, metafizikai tényben gyökeredzenék. Ki kell zárnunk pedig e felíogást nem azért, mert ellentmond feltevésünknek, hanem azért, mert ez alapon általánosan kötelező erkölcsi törvényről szó sem lehet. Erkölcsi magunkviseletének megítélése ez esetben teljesen individuális volna, s ki volna zárva annak lehetősége, hogy ítéletünkkel más individuumok Ítélete megegyezzék. Egyszóval mi nem tekinthetjük az individuumokat mint mindentől függetlenül, önmaguktól lett lényeket s cselekvésüket, mint ilyeneknek autonómiájából folyót, hanem úgy kell vennünk, mint lényegileg egym is sal azonosokat, kik mindnyájan egy azon törvény tói függenek. E törvény csak akkor nem lesz heteronomikus, ha az az egyes individuumok saját lényegéből folyik s nem rajtuk kivül álló személyiség parancsszava. Ebből kettő következik, először negatíve, hogy oly pusztán transcendens istenfogalom mellett, amilyenre a deistáknál találunk, ha elfogadjuk, hogy a bennünk létező törvény egy törvényadóra mutat vissza, autonómiáról szó sem lehet; s másodszor positive, hogy e törvényadónak lényegileg velünk rokonnak kell lenni, mert csak *) Ed. von Hartman rí, Phänomenologie des sittlichen tíewusstseins. 92 I.