Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

42 egy törvényadó lételére, kinek szava épen e lelkünkben élő kötelességtudat, úgy, hogy — miként Hugenlioltz mondja — „minden komoly erkölcsi törekvésben oly bizonyosság fekszik, mely nem lehet más és nem lehet kevesebb, mint Istenben való hit;"*) ami mellett első sorban eldöntetlenül marad, hogy ez istenfogalom pantheisztikusan veendő-e, mint azt az idealizmusnak pantheisztikus rendszerei állitják, vagy pedig mint egy személyes Istennek fogalma, mint ezt a ker. vallás tanítja. E kérdés eldöntésénél mindenesetre attól függ minden, amint azt már emiitők, (8 lap) mit értünk „személyiség" alatt s hogy e személyiség képzelhető-e azon korlátok nélkül, melynek végességüknél fogva a mi személyiségünk tudatához tapadnak? Utalva az ott tett rövid megjegyzésekre, itt tartózkodnunk kell a kérdésbe való boesátkozástól, s csak azon — tárgyunkhoz tartozó -— ellenvetés vizsgálatába ereszkedhetünk, melyet az autonomikus moral nevében a személyes istenfogalom ellen emelnek, s mely szerint az egyik kizárja a másik lehetőségét.**) Az autonomikus moral alapelve, hogy az erkölcsi törvény az ember saját természetéből s ne idegen hatalom kötelezettségéből folyjék. „Azon kísérlet, hogy egy idegen akarat parancsának teljesítése által subjective erkölcsi értékű cselekményt hajtsunk végre, ép oly elhibázott, mint a fáradozás, *) Pli. R. Hu^enholtz »De rechtvaardigir.g van liet geloof in God. Tbeol. Tijdschrift 188;-5. íi42 I. V. ö. ugyanennek »Het geweten« Amsterdam, 1861. ;í7 i.: »A lélekismeret »meg kell tenned«.-jében az istennel rokon s Istent kereső élet nyilvánul, mely az ember lényegét teszi, s melyből nem kell Istenre következtetnünk, hanem amelyben Isten valósággal jelen van.« Ez irány ujabb időben Rot her a vihető vissza, (lásd ennek Theo!. Ethik 1, 206 !.) s különösen Schenkel Dániel sorozható itie Dogmatikájával »Die ehristl. Dogmatik vom Standpunkts des Gewissens aus dargestellt« (1. Bd. 135—15'} 1.) mely a vallási és erkölcsi elvnek a lelkiismeretben együttlétéből indul ki. **) Hogy ez ellenvetés a pantheisztikus rendszerekre nem vonatkozhatik. önként érthető; hisz itt az abszolút csak az individuumokban emelkedik öntudatra, s az erkölcsi parancs, melyet az individuumok teljesítenek, a lényüket alkotó abszolútnak törvénye s mint ilyen autonom, önmaga által adott. Ueteronom, más által adott, a törvény csak akkor lehet, ha ez a más mint külső tekintély áll az egyes individuumokkal szemben, tehát Istenre vonatkozólag, ha Isten nem mint a pantheisztikus istenfogalomban, az egves individuumokban jön csak megjelenésre, (immanens), hanem mint személy, az individuumokon kívül álló (transcendens).