Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

41 hangba hozása, mig a pozitív tudományok tárgya, eljárása stb. az egyes tudományszakok szerint változó. Igy tehát nyugodtan vehetjük a bennünk nyilatkozó erkölcsi törvényt, mint metafizikai tényt alapul s emelhetjük fel rá világnézletünk épületét, föltéve, hogy az épület nem lesz meggondolatlanul, könnyen szétomló anyagokból épitve — kártyavárat a földön is lehet épiteni — s pozitív ismereteink kritikáját képes lesz kiállani. Mert metafizikai nézeteinknek épügy szüksége van verifikálásra, mint a tudományos hypotheziseknek. Csakhogy mig itt a verifikálás a legtöbb esetben directe, kisérletezés utján történik, addig ilyen verifikálásról a metafizikánál szó sem lehet. De igenis lehet szó indirekt verifikálásról, amely abban áll, hogy pozitiv ismereteink ne hazudtolják meg metafizikai meggyőződésünket s minden erőszak nélkül legyenek ez alá sorolhatók. S ezzel, azt hiszszük, megnyughatnak azok, kik a metafizikától főleg azért félnek, mert ezzel az ember gondolatvilágába dualizmus állna be. Semmi sincs ugyanis tőlünk távolabb, mint „ethikai okokból hinni azt. amit tudományos okokból hamisaknak megismertünk,"*) kettős lelkiismeretet hordozni, melyek egyike meghazudtolja a másikat, a hétköznapi tudományos meggyőződés köntösét levetni vasárnap s felöltem helyébe a vallásos meggyőződés köntösét. Ilyen eljárásnak kizárja lehetőségét az, hogy

7 mi egységes világnézletet keresünk, s igaz megnyugvást csak akkor érzünk, ha ezt meglelnünk sikerült. Két irányban indulnak meg ezen alapról, melynek biztossága kimutatásánál mi is elfeledkeztünk némileg történetírói tisztünkről, a fejtegetések Istenre és a vallás lényegére vonatkozólag. E kettős irány élénken emlékeztet Fichte két álláspontjára t. i. vallásbölcsészete első és utolsó korszakára, amint az az alább közlendő vázlatból kitűnik. Az első, s mondhatjuk rövidebb, ut az abszolút kötelező torvénymek öntudatunkban jelenlétéről következtet közvetlenül *) A. Kielil id. m. II : 2. :?57 I.