Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

39 jünk. De tagadhatlan, bogy itt oly pont előtt állunk, melynek tisztázása szükséges, ha tovább akarunk haladni. Az ok, hogy miért nem oly szabatos az ethika és metafizika rendszere, mint a logika, számtan vagy a természettudományok rendszere, részben az ismerő alanyban, részben magában a tárgyban fekszik. Az utóbbira mesterien utalt Sigwart ezen szavaiban: „A külvilág megismerésében a megismerés alanya és tárgya tisztán és határozottan külön vannak válva egymástól; az érzéki benyomások, melyekből mi a külvilágot konstruáljuk, akaratunktól közvetlen függetlenek; s azon törekvésünknek, hogy rendezzük s egy

7 magában ellent nem mondó egységgé alakítsuk őket, pusztán anyagot nyújtanak; az erre irányzott gondolkodás eszköz nz igazság ideáljának: az adäquat ismeretnek elnyerésében. Akarat és gondolkodás egy oldalon állanak egy rajtuk kívül adott tárgygyal szemben. — Ha azonban gondolkodásunknak akaratunkra kell irányítva lennie, úgy a gondolkodás tárgya nem lesz egyéb, mint ami egyúttal annak alanya s mi egy eirculus-ban vagyunk, melyből semmi ugrás nem menthet ki bennünket. A gondolni akarás az ethikai téren is minden tudományos törekvésnek végső előfeltétele marad, s minden reflexió saját akaratmüködésünkre csak arról győzhet meg bennünket, hogy az akarat sohasem lehet egész terjedelmében tárgygyá, (a megismerés tárgyává.*)" Az ismerő alanyra vonatkozólag pedig ne feledjük, hogy mivel ez az erkölcsi törvény mivoltáról intuitio utján szerez tudomást. az individuális különbözőség ezen ismeretre rányomja bélyegét s okozza a tiszta felfogás megzavarását, mely körülmény párosulva a tárgyban rejlő nehézségekkel, azt hiszszük eléggé megfejti, hogy miért nincs az ethika és metafizika terén oly egybehangzás, mint a felsorolt tudományok terén. De kétségbe kell-e esnünk ez egybehangzás felől jövőre is? Oly kérdés, melyre a feleletet a vallás és bölcsészet története adja meg. Rövid ugyan e történet arra nézve, hogy belőle biztos következtetéseket vonhassunk, de elég arra, hogy ne lássuk meghazudtolva magunkat általa, ha bennj lassú *) Dr. Christoph Sigwart, Logik 11. 567 1.