Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

38 Honnan mégis a különbség, mely a két ismeret bizonyossága tekintetében létezik? kiáltják diadalmaskodva a metafizika ellenesei; honnan, hogy inig az exakt tudományok igazságát mindenki — feltéve, hogy ép elmével bir — elismeri: addig a metafizikai rendszerek szünetlen váltogatják egymást, anélkül, hogy sikerülne nekik teljesen megnyugtató választ adni azon kérdésekre, melyekre meg akarnak felelni? Honnan e rendszerek ingadozása, a számlálhatlan alak, melyet öltöttek a legrégibb theogoniáktól fogva egész a pesszimizmus divatos rendszeréig? Miért nincs olyan megegyezés az egyes igazságokra nézve, mint amilyen van a mathematikában, a logikában vagy a természettudományok terén? Nem bizonyi^ja-e ez már maga eléggé a metafizika lehetetlenségét? Nem ismerhetjük el ez ellenvetés jogosultságát. Amily kevéssé lehetett következtetni e consensu (jen fi um Isten valóságos lételére, époly kevéssé lehet e dlssensu (jent um el philosophorum a metafizika lehetetlenségére következtetni. Ez a vád különben is nemcsak a metafizikát találja; épügy éri az erkölcstani rendszereket, melyek tarka változatosságban jelennek meg az emberi lélek történetének színpadán s itt ismét az előbbi ellenvetés ellen végül felhozott dilemmát idézzük: vagy tagadjuk az ethikának mint tudománynak is lehetőségét, vagy ismerjük el, hogy van methafizikai ismeret, mert az ezen utóbbi ellen felhozott okok épügy érik amazt, mint magát a metafizikát. Megelégedhetnénk e nehézségnek felmutatásával, ha ezélünk <'<ak az volna, hogy kérdésekre ellenkérdésekkel felelmatikával. »A göometriai tan létei igazságán mit sem változtat a/., hogy nincs tárgy, s nem is létezhetik, mely a geometria fogalmának tökéletesen megfelelne; mert ez nem úgy veszi a tárgyat, amint a/, existál. hanem úgy, amint mi azt a eonstrnetio általunk adott szabálya szerint gondoljuk. Az erkölcsi törvény kötelező marad, ha minden ember kivételt képez is alóla, mert az erkölcsi törvény nem az emberek tényleges viszonyát akarja megfejteni, hanem azok lehető viszonyát szabályozni.« (Riehl id. m. 102. I.) Bármily meggyőzőnek lássék is a parallelizinus az első pillanatra, két dolgot nem téveszthetünk szem elől. 1-ször. hogy a geometriai tételek — Kant terminológiájával élve — a »sinnliche Anschauung«-ban, KA erkölcstaniak pedig a »praktische Vermin ft«ban gyökereznek, s 2-szor, hogy a geometriai tételeknek megfelelő alakok általunk bármely pillanatban konstruálhatok, s igy legalább papíron vagy táblán a maguk tisztaságában megvalósíthatók, mig az erkölcsi elvek teljes megvalósítása ideális czél marad,