Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

35 már paráználkodott azzal az ő szivében V Vagy ha meg tudja értetni a boszuvétel tilalmát, micsoda magyarázatot ad e szavaknak: áldjátok azokat, akik titeket átkoznak!"*) S még egyet. Ha a kötelességtudat csak a társadalmi élet lehetővé tételére szolgáló szabályok reflexe, honnan magyarázzuk ki azt a tüneményt, hogy az emberiségnek reformátorai voltak, kik áttörték e fennálló szabályokat s új eszméknek szereztek érvényt, melyek a régieket megsemmisitették. Honnan magyarázzuk ki, hogy az egyéni kötelességtudat más, mint az őt körülvevő társadalomé s hogy e kötelességtudatból kifolyólag az illető individuum kész az egész világgal szembeszállani s kész kiüríteni a méregpoharat vagy felhágni az elkészített máglyára, de nem veti alá meggyőződését a hasznossági szabályoknak, melyek társadalmát uralják? Az evoluczionizmus a maga elméletével az erkölcsit sem helyesen felfogni, sem megmagyarázni nem tudja s igy biztosítottnak tekinthetjük azon állítást, hogy az erkölcsi törvény az emberi öntudatnak metafizikai ténye, melyet elismerni de külsőleges véletlenségből levezetni nem lehet. Mig igy az evoluczionizmus erőtlennek bizonyult az erkölcsi törvény metafizikai voltának megdöntésére: addig más oldalról a pozitivizmus elismeri ugyan, hogy itt metafizikai ténynyel van dolgunk, de az ismeretelméletnél kimondott „non possumus"-t alkalmazva, tagadja, hogy ennek elismeréséből bármit következtethetnénk, mert következtetéseinkkel transcendens területen mozgunk, s igy e vizsgálódás a bölcsészet köréből kizárandó. „Az egészséges bölcsészet alapelve — mondja Comte — szükségképen a tüneményeknek — legyenek azok bár anorganikus vagy^ organikus, fizikai vagy morális, egy

Tedi vagy szociális tünemények — feltétlenül változhatlan törvények alá sorolásában áll, s az alapelvek dogmatikus feldolgozása, melyre egyébiránt az emberi ész önkényes szárnyalása foly

Ttán könnyen csábittatunk, nem kevésbé terméketlen mint gyermekes*'")" Igy az egy

Tedüli, amit mi e me*) Rauwenhoff, id. m. 307. **) A. Comte, Gours de philosophic positive. CiiKjuante-huitiéme le^ürn