Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

34 le nem küzdhető ellenhatások eredménye. Az egyedüli, ami itt az erkölcsbiró Ítéletére várhat: a tett maga s annak megfontolása: mennyiben mozdítja elő e tett a lehető legtöbb egyén javát vagy mennyiben okozott kárt? Mig igy egyrészről az evoluczionizmus félreismeri az erkölcs valódi lényegét s kicseréli az it-élet tárgyát: addig más-, részről válasz nélkül áll az emberi lélek elvitathatlan tüneményei előtt, milyen például a szemrehányás, melyet magunknak csak gondolt, de nem is szándékolt s még kevésbé végrehajtott erkölcsileg rosz dolgokért teszünk, a szégyenkezés, melynek pírja elborítja arezunkat oly dolgokért, melyeket soha megvalósítani nem fognánk. „A szenvedély, — mondja Rauwenhoff — a tisztátalan vágy, az irigység féltámadhatnak bennünk is és bármennyire meg legyünk is győződve arról, hogy nem lesznek képesek bűnös tettekre csábítani, már magát azt, hogy e gondolatok bennünk keletkeztek, megbünteti az erkölcsi törvény tiltó szava és ha nem engedelmeskedünk neki azonnal, a megalázódás oly érzete fog el később bennünket, mintha tényleg elkövettük volna a bűnös tettet." Ha űgy volna, mint az evoluczionizmus tanítja, akkor milyen könnyű lenne kimentenünk magunkat azzal, hogy hiszen nem követtük el a tettet, nem ártottunk vele a társaságnak, de mindenki tudja, hogy a belső biró ezen mentegetődzést nem fogadja el érvényesnek, s kimondja felettünk kárhoztató Ítéletét. „Epenigy ha uralkodnunk kell indulatunkon, — ne legyen bár legkisebb veszély se másokra nézve — nem hallatja-e az erkölcsi törvény folyton szavát, mindaddig, mig jobb részünk nem győzedelmeskedik? Hogy magyarázza ki e hypothezis lelki állapotunk ezen tagadhatlan jelenségeit? Azt hiszszük, nem mint beteges önkinzást? De hát hogyan? Fölvehetjük, hogy bizonyos életszabály elismert tekintélye alapja ezen önszemrehányásnak, mely a szivünk legmélyén történőkért tesz felelőssé bennünket? Ha az evoluezionisztikus elmélet ki tudja is magyarázni azt, hogy miért érezze valaki kötve magát e parancs által: „neparáználkodjáll" mily sanctiót tud adni ezen szavaknak: bizony mondom néktek, ha valaki egy asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, im-