Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890
I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.
33 Mik o morálnak praktikus következményei arra nézve, aki belátta annak nem feltétlenül kötelező, hanem pusztán az emberi együttélés szempontjából ezélszerü voltát: arra elég legyen egy — Hartman Eduárd által felhozott — kazuisztik us példával utalnom. „Gondoljunk csak egy szegényét és egy jelentékeny készvagyonnal biró gazdagot, kik egyedül menekültek hajótörés alkalmával egy lakatlan szigetre, honnan azonban más hajó segélyével megmenekülhetni reménylenek. Ha a szegény a gazdagot megfojtja álmában s hulláját a többiekéhez a tengerbe dobja, úgy r teny Tes élet vár reá s nem kell attól tartania, hogy tettét valaha felfedezik, legalább a felfedezés valószínűsége oly^ csekély, hogy az ettől való félelem akaratelhatározására motívumként nem folyhat be. Nem fog itt a hasznossági moral elnémulni, amely azt mondja a szegénynek: ne ölj! s nem fog az önérdek állatiassága felébredni, követelve csorbítatlanul jogait?*)" Kétségkívül, s ha az erkölcs csak hasznossági tekintetekből előállott s hosszú századok íolytán megrögzött szokás: úgy az, aki ennek feltétlen parancsoló szavát mint illuzóriust megismerte, nem fog habozni soha oly tett elkövetésénél, melylyel saját érdekeit előmozdíthatja,, anélkül, hogy a társadalom büntetésétől kellene tartania. De nemcsak az erkölcsi elvnek hasznossági elvvel való kicserélése mutatja az evoluczionizmus erkölcstani téren tarthatatlanságát, hanem mutatja az is, hogy az evoluczionizmus álláspontjáról rossz csak a végrehajtott tett lehet, de sohasem a szándék, mert csak amaz, de nem emez lehet káros a társadalomra nézve, amig a valódi erkölcstan ítélőszéke előtt az ítélet tulajdonképeni tárgyát nem az esetleges külső befolyások által előidézett vagy meghiúsított tett, hanem csakis a szándék képezi. — Következetlenség ez álláspontról a tettek indító okának k u tatasa, mint általában következetlenség a vizsgálata annak, vájjon a tett elkövetése az elkövető szándékában volt-e, vagy pedig csak az individuális akarat által *) Eduard von Martinaim. Phänomenologie des sittlichen BsvVusstseins, Berlin 1879 i8 1. 2
