Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

28 Rauwenhoffnak ezen okoskodása kényszerítő csak akkor volna, ha az erkölcsi törvénynek általánosságát s föltétlen voltát, melyet ő egyébként igen szépen rajzol, semmi más okból kimagyarázni nem tudnánk, mint csak annak formaiságából. Hogy ez nem igy van, hogy az erkölcsi törvény általánosságának más oka is lehet, azt mindjárt látni fogjuk, most legyen szabad néhány szóval ez álláspont tarthatatlanságát feltüntetni. Pusztán formális elvből valóságos tartalmat, mely nélkül pedig erkölcstani rendszer lehetetlen, ép oly kevéssé nyerhetünk, mint ahogy nem nyerünk algebrai műveletekből meghatározott számértéket. — Kantnak erkölcsi alapelve: „handle so dass die Maxime deines Handelns geeignet sei ein allgemeines Gesetz für alle Menschen zu werden

1' alkalmazásában más morális elv hozzájárulása nélkül ad absurdum vezet. E formális elv alkalmazása ugyanis minden egyes alkalommal, valóságos experimentum, vizsgálata azon kérdésnek : akarhatom-e, hogy miuden ember úgy cselekedjék mint én? Mi adja meg erre a feleletet? az erkölcsi törvény nem, mert az pusztán formális s igy csak formai tekintetben szolgálhat szabályozóul, tehát nem marad más hátra, mint mérlegelése annak, mi lenne a következmény, ha minden ember úgy cselekednék mint én, ami pedig nem volna egyéb, mint az erkölcsiséget — ellentétben Kant nézeteivel — az eredmény és pedig nem is a valóságos, hanem csak a valószinü eredmény után Ítélni meg*) Ha hozzá veszszük ehhez, hogy a rigorisztikus állásponton nincs ok, miért kellene egy cselekmény helyett egy másiknak történnie, mivel ezen az állásponton mindennemű élvezet ki van zárva az erkölcsiség köréből, vagyis ha hozzá veszszük, hogy ezen az állásponton tökéletesen mindegy mi lesz cselekvésünk eredménye: akkor — elmondhatjuk Lotzeval — nincs oly maxima, melyet általános törvényként föl ne állithatnánk; ellenkezőleg ép ugy szolgálhat maximául ez: hagyd ami a másé, mint ez: vedd el a másét. Persze hogy ez utóbbi csupa zavarra s szeren*) V. ö, Wuttke: Handbuch der christlichen Sittenlehre. 2-te Aufl. I. k. 264 1.