Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

25 ezért az, hogy kinek milyen világnézlete van, nem az ismeret, mint inkább a jellem eredménye.*) Annak az erkölcsi törvénynek, mely tehát ngy Fichte mint az ethiczizmus ujabb követőinek kiindulási pontját képezi, működése Fichténél nem oty mértékben ug}

Tan, mint Kantnál, de mégis formális, mint jeleztük azon czélzatból, hogy erkölcstanát az eudämonizmusnak még csak árnyékától is megóvja. Az ethikai irány követőinek legnagyobb része e pontban túlmegy (Fichtén, szükségesnek tartva az erkölcsi törvény formális oldalát realisabb elvvel egészíteni ki, mint amilyen a Fichte-féle: „mache dich zu einem selbständigen d. h. freien", mely materialis elv tén3

Tleg nem egyéb, mint az erkölcsi cselekvés előfeltétele; — s csak kevesen maradnak mögötte és tartják fenn Kant álláspontját egész merevségében, megpróbálva kizárni mindenféle tartalmat az erkölcsi törvény lényegéből. E kevesek közé tartozik L. II . /•>'. Uauuenhoff, a korán elhalt leydeni vallásbölcsész, s az ethikai iránynak egyik főképviselője, ki kevéssel halála előtt megjelent vallásbölcsészetében**) az erkölcsi törvény formális voltát annak áffalánossá<jávai s föltétlen vo'tával igazolja, a következő gondolatmenetben : Hogy nem lehet szó az erkölcsi törvény- általánosságáról — mondja Rauwenhoff — ha mi ennek tartalmára gondolunk: azonnal szembeszökik. Nem áll az, hogy az erkölcsi fejlődés különböző fokai daczára, az erényeknek egy bizonyos csoportja mindig el lett volna erény gyanánt ismerve csak azért, mert a természet maga bizonyos viszonyokat szentekké és sérthetetlenekké tett. Épen az ellenkező igaz. Nincs semmi, amit bár mi azt ma habozás nélkül bűnnek neveznők, — egykor ne tekintettek volna erénynek. Szülőgyilkosság, gyermek*) Ép igy Lotze : »Nennen wir jeden Versuch, die Kluft auszufüllen die zwischen dem Inhalt unseres Glaubens und den gegebenen Erfahrungen liegt »Religion« so ist eben »Religion* niemals ein beweisbares Theorem, sondern die Überzeugung von ihrer Wahrheit eine dem Character zuzurechnende That. Religionsphilosophie. 81 1. **) L. W. E- Rauwenhoff, Wijsbegeerte van den godsdienst. Leyden. 1887. 257 s köv. 1.