Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

26 gyilkosság, fajtalanság, hazugság, lopás, bosszú, árulás, — mindezek tétettek a kötelesség parancsából kifolyólag. Ha valaki azt állit ja, hogy az erkölcsi törvény oly értelemben gyökeredzik természetünkben, hogy bizonyos dolgok mindig mint jók, s mások mint rosszak tekintettek: akkor fegyvertelenül állunk a kritikával szemben, mely minden nehézség nélkül képes kimutatni, hogv az erkölcsi törvény mindig olyan volt, amilyen fejlődési fokon állott maga az ember. Egészen másként van azonban a dolog, ha az ember a kötelességtudatról szólva, annak tartalmától eltekint s egyedül az alakit nézi. hogy t, i. egy ember sincs kötelességtudat nélkül. Ez elvitázhatatlan igazság. Ha ezt valaki tagadná, ám mutasson olyan embert, aki semmi tudatával sem birna annak, mi szabad és mi nem szabad. Ha az erkölcsi sülyedés legmélyebb fokán álló embernél úgy tetszhetnék is, hogy az csakugyan nem bir e tudattal, csak próbáljuk meg olyast követni el ellene, amivel szemben nem védekezhetnék, s rögtön hallanók tőle: azt nem szabad tenned. Aki maga kötelességről nem akar hallani, az is hivatkozik jogára, s mi ez más, minthogy ő másban maga iránt való kötelességet föltételez ? Közönyösnek véve azt, hogy mi e kötelességtudat tárgya: a kötelességtudat föltétlen megvan minden emberben, s bizvást tekinthető úgy, mint az emberi természettől elválaszthatatlan. Ez a kötelességtudat egyúttal fö'tétlenül parancsoló, kategorikus is — ez Rauwenhoff második argumentuma a kötelességtudat alaki, formális volta mellett. Bármit parancsoljon is, ez a parancs mindig ugyanazon föltétlen formában történik: — máj kelt tenned. Nem hypotlietikus mint pl. ha boldog akarsz lenni, erényesen kell élned, hanem minden föltételtől vagy fontolgatástól független: „meg kell tenned." Ez valami sajátszerű, amivel lelki életünk semmi más tüneménye nem hasonlítható össze. Művészet, ismeretek, tinóin modor oly dolgok, melyeket bárkinél szivesen látunk, de melyek hiányáért valakit felelőssé tenni nem szoktunk, csak akkor, ha e hiány kötelességmulasztásból állott elő. Miért? pusztán azért, mert szoüzmákkal el nem vitatható különbség van a kötelesség